33807. lajstromszámú szabadalom • Csomagoló gép
— 8 -történik. A beöntendő anyag nagyobbik része az (X) anyagmennyiségtől (6. ábra) a már ismertetett, meghatározott térfogattal bíró (0 vagy P) tartány segélyével választatik el s egy tömegben a mérleg (147) serpenyőjébe öntetik, míg az anyag másik része j folytonos áramban választatik el a szabadon lefelé eső anyagtói s ezen áram önműködően megszakíttatik, mihelyt a kivánt súly i eléretett. Ezen czélból a (12) tartány (6. ábra) egy központi (192) beöntő csatornával és négy (193) oldalsó beöntő csatornával van ellátva. A (192) csatorna a teleszkopikus (194, 194*) hüvely útján (22. ábra) egymásután az (0, P) tartányokat, a másik négy oldalsó csatorna pedig a szabályozható (195, 195*) csöveken és a (147) serpenyők által hordott (196) ejtőcsatornákon keresztül az egyes mérlegeket táplálja. Mindegyik (193) csatorna egy-egy kavarásra szolgáló (197) forgókereszttel van ellátva (6. ábra), mely a hajtótengelyről tetszőleges közlőmú segélyével hozható folytonos forgásba, úgy hogy a tea minden fönnakadás nélkül esik át a (195, 195*) csöveken. A (196) vezeték (198) lejtős lappal van fölszerelve, melynek fölső széle a (195) összekötő cső nyílásának közvetlen közelében fekvő függélyes síkba esik, alsó széle pedig a (154) asztalban kiképezett (199) gyűrűs csatorna fölött foglal helyet, úgy hogy midőn a mérleg serpenyője a (196) vezetékkel és a (198) lejtővel együtt lesülyed. az összekötő csőből lehulló anyagot ezen lejtő fölfogja és a (199) csatornába vezeti. A (154) asztalra egy (200) veder mű van szerelve (6. ábra), mely az anyagot a (199) csatornából a (165) hüvelybe vezeti, melyből aztán az anyag az (0) vagy (P) tartányba hull. Az anyagnak a (199) csatornában való visszatartására a (11) oszlopokra erősített lapátok szolgálnak, melyek az anyagot a vedermű alsó részébe kényszerítik hullni. A vederművet a (154) asztalon elrendezett (202, 203, 204) planétakerekek hozzák működésbe (22. és 23. ábra), melyek | közül az első a helytálló (170) fogaskerék- j kel kapcsolódik. Midőn valamelyik (147) mérlegserpenyő az (0) vagy (P) tartányból és a (195) összekötő csőből annyi anyagot vett föl, amennyi a (148) ellensúly kiegyensúlyozására szükséges, a mérlegkar elmozdul s a serpenyő | lesülyed, miközben a (198) lap az anyagnak a (196) ejtőcsatornába való további belépését megakadályozza. A serpenyő lesülye-i désének a (150) koszorúra erősített (206) nyúlvány szab határt, melyhez a (147) serpenyő (207) kiugrása ütközik. A serpenyő tartalmának kiöntése a következő módon megy végbe: A (147) serpenyő fenekét két rézsútos (208) lap alkotja (22. és 27. ábra), melyek (209) csuklókra vannak szerelve s egy (210) rúgó által rendszerint zárva tartatnak. A (208) lapok azonkívül (211) csapokkal vannak ellátva (24. ábra), melyeket elegendő egymástól széthúzni, hogy a serpenyő feneke megnyíljék. Ezen czélból a (151) persely egy négyzetes (212) tartót hord (22. ábra), melynek mindegyik lapjára, a (215) tengelyek körül, két-két (213) és (214) szögemelő van csuklósan szerelve (27. és 28. ábra), melyeknek egyik végei egymással kapcsolódó (216) fogazott szektorokat hordanak, másik végei pedig (217) és (218) csúszótestekkel állnak csuklós kapcsolatban, melyeknek egyike a másik vezetésére szolgáló hüvelyt képez. Ezen csúszótestek külső végei (219) gombok gyanánt vannak kiképezve, melyek a (211) csapok kifelé nyomására szolgálnak, míg a csúszótestek belső végei (220) kiugrásokat hordanak, melyek a mérleg (147) serpenyőjére erősített (221) toldathoz ütkezhetnek, ha a serpenyő fölső helyzetét foglalja el. Ezen szerkezethez még egy (222) emelő tartozik, melynek egyik (236) végét egy kis (223) rúd a (213) szögemelővel köti össze, míg másik (235) vége egy (190) billentyűvel áll csuklós kapcsolatban. A (222) emelőt a (191) hüvelyben elrendezett s a (190) billentyűre ható erős (224) rúgó, valamint egy gyöngébb (225) i rúgó, mely az emelő közepére támaszkodó | (226) nyomórúdra hat, rendszerint lenyomva j tartja. Másfelől a (222) emelőt egy (227) ; görgő, mely (153) tengelyen elcsúsztatható
