33807. lajstromszámú szabadalom • Csomagoló gép
— 6 -a papírdarab másik végének ragasztó anyag- | gal ellátott (116) széleit a mintára, illetve a papir (115) széleire fektetik. A (93) henger visszaforgása alkalmával a (67, 68, 69) lapok az előbbivel ellenkező sorrendben jönnek egymásután működésbe s kezdő helyzetükbe térnek vissza. Ezen visszatérési időszak alatt, mihelyt a (68) szárnyak szétnyílnak, a zacskó leragasztott széleire (117) fogók feküsznek (20. és 21. ábra), melyek a leragasztást biztosítják és a zacskót a (6) mintán tartják. Ennek megtörténtével a minta a fogókkal és a zacskóval együtt fölemeltetik, mielőtt a (69) lapok lecsappannának, úgy hogy ez utóbbiak a zacskónak reájuk hajlított szélei alól kihúzatnak. Ezen czélból a (117) fogók (118) karokra erősített lemezekből állnak, melyek a mintával szilárd összeköttetésben álló (119) tartóra vannak csuklósan szerelve s a (120) rúgó által a fogók zárási irányában egymás felé húzatnak. A (119) tartóba ezenkívül egy (121) tengely van forgathatóan ágyazva, mely egy (122) keresztrudat és két (123, 124) ujjat hord. A (122) keresztrűd végei a (118) karok belső oldalaira hatnak, melyeken (125, 126) lejtős lapok vannak kiképezve, úgy hogy midőn a (121) tengely az egyik irányban elfordul, a fogók szétnyílnak s ezen helyzetükben meg is maradnak, ellenben a (110) rúgó hatása alatt összezáródnak, ha a (121) tengely az ellenkező irányban fordul el. A fogók záródását a (18) bütyök kormányozza, mely egyszersmind a (67, 68, 69) hajlító lapokat is működteti. A fogók kormányzása a (99) kar (7. ábra), továbbá a (100) tengely, (127) kar, (128) csatlórúd, (130) üreges tengely és egy (131) emelő közvetítésével történik (9. ábra), mely a (123) ujjra hat. A (6) minta fölemelését a (21) lengő tengely végzi és pedig a (1.32) forgattyú (2. és 10. ábra), továbbá a (123) csatlórúd, (134) csúszórúd és egy (135) villa közvetítésével (19. ábra), mely a (71) tartó (136) gyűrűs hornyával kapcsolódik. Ha a (67, 68, 69) lapok már vízszintes helyzetbe vannak lecsappantva, a minta a kész zsacskóval együtt egy (7) szelencze fölé vitetik, és pedig azáltal, hogy a (71) tartó a 9. ábrán látható nyíl irányában elfordul. Ezen elfordulást időnként a (29) fogaskerék, (44) fogaskerék és az üreges (137) tangely létesíti. A (71) tartó eltolhatóan van a (137) tengelyre szerelve s a tartót ezen tengellyel egy (138) ék, a (44) kerékkel pedig a (139) vezető rúd köti össze. A zacskó ily módon a (C) helyre (7. és 9. ábra) egy (7) szelencze fölé vezettetik. Ezen elmozdulás közben a (124) ujj a (8) táblára erősített (70) ütközővel találkozik, minek következtében a (117) fogók kénytelenek szétnyílni s a zacskót, melyet a mintán tartottak, elbocsátják. A zacskót most egy lesülyedő (140) dugattyú (7. ábra), mely a (6) mintán és (7) szeleuczén keresztüljárhat, a (7) szelenczébe vezeti. A (140) dugattyút a (2) tengelyre erősített (28) kúpkerék hozza függélyes irányban ide-oda járó mozgásba, és pedig a (141) kúpkerék (2. ábra), továbbá a (112, 143) fogaskerekek és egy (144) fogaskerék közvetítésével, mely a dugattyúrúdon kiképezett (145) fogazással kapcsolódik. Az anyag 1 e m ér ése. A lemérő szerkezet négy mérlegből áll, melyek mindegyike egy (146) lengő karból (24. ábra), ezen karnak egyik villaalakú végére függesztett (147) serpenyőből és a (146) mérlegkar másik végén beállíthatóan elrendezett (148) ellensúlyból van összetéve. Az egyes mérlegkarok (149) tartókban lengenek, melyek a (10) tölcsér fölső részére helyezett (150) koszorúra vannak erősítve (22. ábra). Ezen koszorú középpontjában a (152) karok egy (151) perselyt hordanak, melybe egy függélyes (153) tengely van ágyazva. Ez utóbbira viszont egy (154) asztal van ékelve, melynek (155) nyílása egymásután a (147) serpenyők fölé kerül, midőn a (153) tengely elforgattatik. A (153) tengelyt időszakonként a (29) fogaskerék forgatja el, melyet ezen tengellyel a (156) fogaskerék (4. ábra), továbbá a (157, 158. 159, 160, 161, 162) kúpkerekek hoznak kapcsolatba (5. és 22. ábra), melyek közül az utolsó a (153)
