33806. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék sinek és más hosszú alakfémek hengerlésére
Megjelent 1905. évi szeptember lió 6-án. MAGY. ^ KIR SZABADALMI í|||& H IVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 33806. szám. XII/e. OSZTÁLY. Eljárás és készülék sinek és más hosszú alakfémek hengerlésére. YORK JAMES EDWIN MÉRNÖK BROOKLYNBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1904 deczember hó 28-ika. ' A különféle síneknek, I-tartóknak, T-tartóknak, szögvasaknak, rudaknak és más efeléknek szokásos hosszirányú hengerlésénél a fém lényegileg csak a rúd hosszában, illetőleg a hengerek forgásirányában nyúlik azon helyeken, hol ezek a rúddal érintkeznek. Nagyobb mérvű oldalsó kiszélesedést lehetetlen elérni. Ennélfogva az eredeti rúdnak, melyből a végső alakot akarjuk kihengerelni, oly keresztmetszettel kell bírnia, melyben a végső keresztmetszet bennfoglaltatok. Ha tehát széles övet akarunk előállítani, igen nagy mennyiségű fémet kell az eredeti rúdról lehengerelnünk és az eljárás igen nagy költséget és nehézséget okoz. Sőt igen széles öveknél igen nehéz a hengernek a rúddal való megfelelő érintkezését biztosítani anélkül, hogy az övek a szélek felé nagy mértékben ne vékonyodnának. Jelen találmány tárgya oly eljárás, melylyel igen széles övekkel bíró alakdarabok alakíthatók, amelyek különösen vasúti talpak gyanánt használtatnak. A találmány különösen (de nem kizárólag) ócska vasúti sinek. pl. az amerikai vonalakon használt úgynevezett T-sínek, vagy az amerikai közúti vasutaknál alkalmazott biztonsági sínek vagy az Angliában és egyéb államokban igen elterjedt kettős T-sínek értékesítésére van szánva. E czélból a hosszú alakdarabokat hosszukat keresztező irányban hengereljük. Ez a művelet a hengerlésnek igen tág teret biztosít. Az ismert hosszirányú hengereléssel kombinálva a fém nyújtását csaknem korlátlanul teszi lehetővé. Az eljárás a'kalmazható ócska sínekre, tartókra, rúdakra és más efélére, tekintet nélkül az azokban levő lyukakra vagy szegecsekre, anélkül, hogy a szegecseket el kellene távolítani. Az eljárást a keresztmetszet bármelyik részére külön, pl. valamely ócska sínnek kizárólag fején vagy valamely tartónak egyik végén alkalmazzuk. Czélszerűen az egész tartót vagy annak újjá alakítandó részét mérsékelt hőfokra hevítjük. Ez a mérsékelt hevítés javítja az aczél minőségét, mely az első hengerlésnél alkalmazott nagyfokú hevítés folytán rendesen kissé szenvedett. A találmány egy másik jellemző része abban van, hogy a hengerelést sík alapon foganatosítjuk és pedig úgy hossz-, mint keresztirányban, bár ez a körülmény különösen az utóbbi esetben bír különös értékkel. A régi eljárásnál, hol a rudakat két forgó henger között vezették keresztül, mikor is általában a rúd egyik része nagyobb