33804. lajstromszámú szabadalom • Fékezőszán vasúti járművek számára

- 2 -A mellékelt rajz 1. és 2. ábrái a találmány értelmében szerkesztett fékező szánt oldal- és elölnézetben mutatják. A 3. ábra a fékező szánt vágánysorompó gyanánt alkalmazva tünteti föl; a 4. ábra a fékező szánnak vágánygörbében való beállítását vázlatosan ábrázolja. A fékező szánt két (a) szalagvas képezi, melyek két (b) idomvason vannak megerősítve és egymással (c d) harántrudak által vannak összekötve; utóbbiak közül az egyik a (b) idomvasakon áthatol, míg a másik a szalagvasakat támasztó (e) tartókat köti össze. Az (a) szalagvasak egyik vége ékalakú, a jármű fölfutását biztosító nyelvvel bír, míg a szalagvasaknak az ezen nyelvekhez csatlakozó további része a kerék kerületének megfelelő görbülettel bír, úgy hogy a fölfutott kerékpár a nyelvek és az ezek fölé nyúló szalagvégek közé fekhetik. A (b) idomvasakat különböző magasságú oldalfalakkal bíró U-vasak képezik, melyek oldalfalai között (f) fatöltelékek vannak rögzítve; utóbbiak smirgelbevonattal bírnak, miáltal körülbelül 80°o súrlódási ellenállást nyújtanak. Az idomvasak belső magasabb oldalfala a szán vezetésére szolgál, míg ellenben a külső oldalfal csak a sín fölső széléig nyúlik le, úgy hogy a szán váltókon, útátjárókon stb. akadálytalanul áthaladhat és az esetleg kiálló hevedercsavarok sem képeznek ellenállást. A rövidebb idomvasfalakon kiálló (i) szögvasak vannak megerősítve, melyek (g), illetve (h) tolópadokkal együttesen lehetővé teszik, hogy a fékező szánt a sinekre oldalt föltolhassuk; a tolópadok laposvasból készülnek és a sínek között, valamint a síneken kívül, a vágány egyik vagy mindkét oldalán rendeztetnek el. A fölhelyezésnél az idomvasak magasabb oldalfalaival a tolópadra fekvő fékező szán az (i) szögvassal már a sínfejre támaszkodik és a szögvas a szánt már alátámasztja, még mielőtt a magasabb idomvasoldalfal a tolópadot elhagyja, úgy hogy a fékező szánt a vágányra könnyen és gyorsan, továbbá mindig a kellő helyzetbe helyezhetjük föl, mi mellett a munkás nincsen veszélynek kitéve, minthogy nem kell a sínek közé belépnie. Ennek következtében a fölhelyezést még a legutolsó pillanatban is veszély nélkül és biztosan végezhetjük. A fékező szánt használaton kívüli helyzetében a vágányon kívül fekvő tolópadon megőrizhetjük. A két (a) szalagvas a (c d) rudak által egymáshoz képest hosszirányban eltolhatóan van összekötve. Ezen eltolhatóságot egyrészt a (c d) rudak és ezek csavaranyái között, másrészt a (b) idomvasak és az (e) tartók illető lyukai között — mely utóbbiakon a harántrudak áthatolnak — hagyott kis játéktér engedi meg; a játéktér oly módon van meghatározva, hogy a szükségesnél (körülbelül 10 cm.) nagyobb eltolódás és így a helytelen beállítás ki van zárva. Ha a fékező szánt sorompó gyanánt akarjuk használni, akkor a szánon elrendezett záróberendezést működésbe hozzuk. Ezen berendezés két, a szalagvasak egy-egy (j) szárán elrendezett (k) zárófogóból áll, melyek alsó pofái a sínfejeket körülfogják, míg a fölső pofákat (l) zár, ólomzár vagy hasonló segélyével zárt helyzetben fogva tarthatjuk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Fékező szán elszabadult vasúti járművek megállítására és vágányok elzárására, melynél a sínekre fölhelyezett idomvasakon két egymással harántrudak által összekötött, éksarúkká kiképezett fékező darab van megerősítve, mely idomvasak smirgelbevonattal ellátott fatölteléket tartalmaznak, jellemezve az által, hogy az idomvasak külső falai meg vannak rövidítve és csak a sín fölső szélének síkjáig nyúlnak le, mi mellett ezen falakhoz kiálló szögvasak csatlakoznak, úgy hogy egyrészt a fékező szán a smeken akadálytalanul mozgatható, másrészt a szán a vágány oldaláról tolópadokon a sínekre tolható és e mellett a szögvas segélyével a sínfejre támaszt-