33776. lajstromszámú szabadalom • Görgő kereszt fölső köteles kötélpályák köteleinek lenyomására teknőalakban lejtő vágányszakaszokon (függélyes síkban fekvő görbéken)

— 2 -függélyes (W) tengely körül forgatható négyágú (a b c d) hüvelynek valamelyik szárában ül. Két-két görgő között egy-egy vízszintes (hl h2 h3 h4) kiiktató emelő foglal helyet. A függélyes (W) tengely körül forgatható négyágú hüvely a szilárd helyzetű (m) csavaranya és a sarúlemez (n) agya között a kötélfeszültség hatása alatt, némi játéktérrel fölemelkedhet. Továbbá a négyágú hüvely agyának fölső széle a sarúlemez agyának alsó szélével körömkapcsolást képez s az egyes körömlapok lerézselése az említett játéktérnek felel meg. A sarúlemez agyára két (fl f2) lemezrúgó van erősítve s ezen rúgók mindegyike egy orrot hord (2. ábra), mely nyugalmi állapotában a négyágú hüvely megfelelő bevágásában nyugszik. Ha az (s) szállító kötél megfeszül, akkor fokozatosan fölemelkedik és pl. az (Rl) görgőhöz ütközik, melyet végül forgásba hoz. Csekély kötélfeszültségnél a négyágú hüvely, saját súlyánál fogva az (m) csavaranyán ülve marad s az (fl f2) rúgók a görgőrendszernek mint egésznek elfordulását megakadályozzák. Ha azonban a kötélfeszültség növekedik, illetve fölfelé irányuló erős kötélnyomás lép föl, akkor a hüvely annyira emelkedik, a mennyire a játéktér megengedi s az átellenes körmök egymásba kapcsolódnak. Minél nagyobb a fölfelé irányuló kötélnyomás, annál nagyobb ellenállást gördítnek a kötelek a hüvely elfordulása elé. Ha most azt akarnánk, hogy az (Rl) görgő tengelyén föllépő súrlódás a hüvelyt s ennélfogva az egész görgőrendszert forgásba hozza, akkor a hüvelyt a körmök mélységének megfelelő távolságra le kellene nyomnunk. Mivel azonban a görgő tengelyén föllépő súrlódási nyomaték a kötélnyomásnak csak igen csekély tört része, a hüvelynem foroghat el, illetve a függélyes kötélnyomás nem győzhető le. Ha ellenben a szerkezethez egy szállító kocsi érkezik, akkor ennek (g) kötélvillája a (hl) emelőhöz ütközik s a kötélnyomást a körmök lapos fölülete következtében csekély erőkifejtéssel legyőzi, úgy hogy a hüvely a görgőkkel együtt elfordul. Eközben az (fl f2) rúgók orrai a hüvely mélyedéseiből kiléptek. Most az egész szerkezet addig forog, míg csak a (hl) emelő (i k) éle a kötéllel párhuzamos helyzetbe nem jön, a mi 90°-kal való elfordulás után történik meg (2. ábra). A 2. ábrán az (Rl R4) görgőknek azon helyzete is föl van tüntetve, melyben a görgők 45°-kal fordultak el. Ezen helyzet megszemléléséből kitűnik, hogy a görgők a kötelet sohasem hagyják el, mivel a kötél máskülönben a villából kiemelődnék. Ha az elfordulás 90°-ot tett ki, akkor a körmök ismét egymásba kapcsolódnak. Az (R4) görgő az (Rl) görgő eredeti helyzetébe s a (h4) emelő a (hl) emelő eredeti helyzetébe jutott, minek következtében az eredeti helyzet újból helyreállt. Ha most a kötélfeszültség enged, akkor a hüvely újból az (m) csavaranyára nehezedik s a további elfordulás megakadályozására a rúgók is elegendők. Az ismertetett készülék függélyes lejtéstöréseknél, illetve vágányteknőknél a lejtés szögétől 10° eltérésig is alkalmazható. Ha a lejtések közötti különbség lO°-nál többet tesz ki, akkor ezen különbség két vagy több törési pontra osztandó el s két vagy több szerkezet alkalmazandó. A görgőknek a hüvely ágai felé néző vége hengeres, míg külső részük kifelé folyton vékonyodik, hogy a görgő az egész rendszer elfordulása alkalmával a IV. helyzetből a kötél fölé tolódjék s fokozatosan az I. helyzetbe jusson (2. és 3. ábra). A szerkezetet legczélszerűbb a vágány fölött olyan magasságban elrendezni,' hogy a görgők hengeres felének alsó éle a kötélvilla (o p) mélységének közepén álljon (1. ábra). Ha pl. valamely szállító kasnál a kötél a villa mélységének felénei valamivel mélyebbre van beszorítva, akkor csakis a görgő alsó éléig emelkedhet, ellenben ha a kötél valamely szállító kasnál a villa mélységének fele fölött van megfogva, akkor a kötelet a két (Rl és R4) görgő, melyek között a kötél bizonyos darabon szabadon lebeg, le' nyomja.