33762. lajstromszámú szabadalom • Ütköző- és vonószerkezet

nyomással való szétterpesztésére és azok­nak hatásos helyzetben való biztosítására, továbbá annak megakadályozására, hogy erős igénybevételnek az ék és a szegmen­tek kúpos fölületei által történő átvitele­kor a szegmentek külső végei befelé ne hajolhassanak. A 9. és 13. ábrában föltüntetett fogana­tosítási alak hasonló az előzőhöz, azzal a különbséggel, hogy itt a súrlódási hüvely több (30) rúdra van fölosztva, melyek há­romszögű harántmetszettel bírnak és me­lyek szomszédos, éket alkotó oldalaikkal a (21) szegmentek külső fölületében kiképe­zett hasonló alakú (35) hornyokba illesz­kednek, míg harmadik külső oldaluk akként | van alakítva, hogy az a rúgó belső henger­fölületéhez pontosan hozzáilleszkedik. Ezen elrendezés következtében a szegmentek és a rudak között igen jelentékeny súrlódás lép föl, melyet tetszőlegesen fokozhatunk az által, hogy 'a. befelé nyúló szomszédos oldalaknak és a szegmenthornyoknak haj­lásszögét növeljük. A 10. és 14. ábrák oly módosítást láttat­nak, melynél öt szegment van elrendezve, a hol is a (34) rúgós gyűrű ezen szegmen­tek karimájában kiképezett gyűrűs hor­nyokban van elhelyezve és a főrúgónak egyik végéhez illeszkedik. A 11. és 15. ábrában föltüntetett foga­natosítási alaknál a centrális (24) ék több kúpos (23) ékfölülettel van ellátva, melyek a szegmenteknek ugyanannyi (23) kúpos fölületével érintkeznek és ekként a sugár­irányú nyomást egyenletesebben viszik át a szegmentek egész hosszában; ezen kúpos fölületek hajlásszöge és a (30) rudak belső kúpos fölületeinek hajlásszöge akként van megválasztva, hogy a (30) rudakra a kívánt súrlódás létesítéséhez szükséges nyomás gyakoroltassák. A centrális ék ezenkívül még a (36) se­gédkúppal is lehet ellátva, mely hegyesebb szöggel bír és mely a szegmentek végénél kiképezett, ugyanily hajlásszögű kúpos fö­lülethez illeszkedik, hogy megakadályozza a szegment végének behajlását vagy befelé mozgatását, midőn az éknek többi kúpos fölületei nagy igénybevételeknek vannak alávetve. A 17. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál a (21) szegmentek külső fölületei a (35) hornyokkal együtt az egyik vég felé kúposán futnak össze, míg a (30) súrlódási rudaknak belső fölületei az ellenkező irány felé ugyanily szöggel konvergálnak, miáltal újabb ékelő hatás jut érvényre, midőn ezen részek egymáshoz képest hosszirányban el­tolódnak. Ezen elrendezés következtében a súrló­dási ellenállás nagyobb igénybevételeknél tetemesen nagyobb, míg a visszaengedés ennek megfelelően könnyebben megy végbe. Ezen módosításnál a (30) rudak a befelé hajlított (37) toldatokkal vannak ellátva, melyek a (39) gyűrűnek (36) hornyába nyúlnak be, mely gyűrű a (20) egyik végé­hez illeszkedik. A működés az összes módosított fogana­tosítási alakoknál lényegében ugyanaz, a mennyiben az igénybevétel egész ereje a (23) kúpos fölületek által mindenekelőtt arra fordíttatik, hogy a szegmentek előbb a súrlódási rudakhoz szoríttassanak, ezután pedig, hogy a szegmentek hosszukban elto­lassanak és ez által a rúgó összenyomas­sék. Ha a szerkezet lökéseknek vettetik alá, akkor a centrális ék a szegmentek közé nyomatik és ez által ezeket hosszirányban eltolja, hogy az ellenálló rúgó összenyomas­sék; egyidejűleg a szegmentek sugaras irányban nyomatnak, hogy a súrlódási ru­dakon a lökés nagysága szerint nagyobb vagy kisebb súrlódást létesítsenek. Húzó igénybevételnél a (25) menesztő és a (24) ék mozdulatlan marad, míg a (26) menesztő előre mozgattatik és ez által ösz­szenyomja a rúgót, a súrlódási rudakat pe­dig a szegmentek hosszában eltolja. Az egész erő, mellyel a rúgó összenyo­matik, a szegmentek karimájára is hat és ez által a szegmentek az ékhez nyomatnak, minek következtében a szegmentek és a súr­lódási rudak súrlódó kapcsolásba hozatnak egymással, és pedig egyenlő erővel úgy húzó, mint lökő igénybevételnél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom