33758. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés folyadékoknak nagy magasságra való emelésére
gerónek fölső végétől egy fönt nyitott (A) 1 tartányban egy (F) cső vezet, mely oly ma- | gasságban ágazik el a hengertől, hogy a dugattyú, fölfelé emelkedésének befejezésekor, az (F) cső elágazása fölött foglal helyet. A szivattyúhenger alsó végéből egy (E) cső vezet lefelé és egy (B) kamrában végződik, melynek fenekéből egy (D) cső halad fölfelé. Ez utóbbi egy második (C) kamrában végződik, melynek fölső végéből a (H) cső oly magasságig emelkedik, ameddig a folyadék emelendő, míg a (H) csőből a (C) kamra fölött az (L) szívócső ágazik el, mely egészen a fölemelendő folyadékba nyúl lefelé. Ezen két csőbe a csak fölfelé nyíló (VI), illetve (V) szelep van iktatva. A csővezetéknek a (B és C) kamrák között fekvő részébe a_ fölemelendő folyadékénál jóval nagyobb fajsúlyfolyadékot, pl. higanyt vagy valamely folyékony higanyötvözetet stb. töltünk, mire az (A) tartányt, valamint az (F és E) csöveket a (P) dugattyú legmagasabb állásánál, a fölemelendő folyadékéval egyenlő fajsúlyú folyadékkal töltjük meg. Ekkor a már betöltött higanyt vagy efélét, ha a folyadék az (A) tartányban bizonyos meghatározott magasságot elért, a hidrosztatikai nyomás meghatározott magasságra a (C) kamrába szorítja, s ezen állásban a könnyű és nehéz folyadék által alkotott folyadékoszlop egyensúlyban van. Ha most a (P) dugattyú lefelé mozog, akkor az (F) cső elágazási helyének elhagyása ( után az (E és D) csövekben levő folyadék a (D) csőben, illetve a (C) kamrában fölfelé emelkedik, az (L) szívócső (V) szelepe záródik, a (H) cső (VI) szelepe ellenben megnyílik, s a (H) cső tartalma fölfelé kiszoríttatik. Ha erre a dugattyú fölemelkedik, akkor a (H) cső (VI) szelepe fog záródni, s az (L) csövön és a megnyílt (V) szelepen keresztül folyadék szívatik föl. Ha a szivattyú tovább működik, akkor ezen játék ismétlődni fog, s a folyadék minden további segédeszköz nélkül a kivánt magasságra emeltetik. Az (A) tartány alkalmazása nem okvetlenül szükséges, azonban ezáltal minden nyomásveszteség, illetve folyadékveszteség el- I kerülhető, s igen egyszerű működési mód érhető el. Hogy a fölemelendő folyadék ne jöhessen közvetlen érintkezésbe a betöltött nehéz folyadékkal, a (C) kamrába egy mindkét folyadék iránt közömbös anyagból készült (Ml) közbenső dugattyú, vagy valamely szintén közömbös s a fölemelendő folyadéknál nehezebb folyadéknak egy vékony rétege helyezhető. Higanyt, vagy ennek valamely folyékony ötvözetét alkalmazva, ezen költséges anyaggal való takarékoskodás czéljából a (D) csőbe egy lehetőleg nehéz anyaggal, pl. ólommal kiöntött, fölül és alul zárt s a higany iránt közömbös anyagból, pl. vasból készült vékonyfalú (M) csövet helyezhetünk (2. ábra), mely a higanyban úszik. Hogy ezen (M) úszócső a víz túlságos erős ütése alkalmával meg ne akasztassék, egy rugalmas (X) ütköző van elrendezve (2. ábra). Hogy minél kevesebb higanyra legyen szükségünk, az (A) tartány és az (E, F) csövek megtöltésére is csekély fajsúlyú folyadékot, pl. könnyű olajat alkalmazhatunk, amivel egyszersmind a súrlódást is csökkentjük. A föntebbiekben leírt kiviteli alaknál a higanyt vagy efélét tartalmazó csőszakasz a fölemelendő folyadékba merül. A 3. ábrán látható kiviteli alak oly esetekben használandó. midőn ez lehetetlen, vagy bármely okból nem ajánlatos. Ezen kiviteli alak lényegileg a föntebbihez hasonló, azonban a betöltött nagy fajsúlyú folyadék oszlopa kétfelé van választva. Az (E) csőhöz csatlakozó emelkedő (D) cső a lefelé vezető (El) csőben folytatódik, ehez pedig a fölfelé haladó (Dl) cső csatlakozik. Az (E, El) csövek könnyű fajsúlyú folyadékkal, a (D, Dl) csövek pedig lehetőleg nagy fajsúlyú folyadékkal vannak töltve. A (D, El) csöveket fönt összekötő ívbe egy (r) csappal fölszerelt (Rl) beömlő tölcsér torkol. Mint a rajz mutatja, a 3. ábra szerinti berendezést az által tehetjük egyszerűbbé, hogy a nem okvetlenül szükséges (B és C) kamrákat (1. ábra) elhagyjuk. A (C) kamrára még ekkor sem volna szükség, ha a 2. ábrán látható beren-I (lezés találna alkalmazást.
