33740. lajstromszámú szabadalom • Kupakos palaczkzár

— 2 — sal kapcsolatba, mikor azokat a palaczk nyakára tényleg fölszereljük. Az 1. ábrán a (2) tömítőgyűrű aránylag széles, gummiből, parafából vagy más ha- \ sonló anyagból készült gyűrű, mely a (3) palaczkfej fölső szélére fekszik; természetes, hogy eme gyűrű méretei a megrajzoltaktól el is térhetnek. Eme gyűrű betétdarabja a 6. ábra szerint egy, a (2) gyűrű üregébe befogódzó, lefelé fordult (5) kupak, mely a (6) karimájával megfelelő szélességben a gyűrű fölső fölületén támaszkodik. Czélszerű, ha a karima a gyűrűt csak részben födi, mert ekkor a külső kupaknak a tömítőgyűrűre szorításánál tökéletesebb tömítés biztosítható. A gyűrű betétdarabjával állandóan lehet kapcsolva, de ettől különálló darabot is képezhet, mely esetben azt csakis akkor kötjük össze a betétdarabbal, mikor a gyűrűt használatba veszszük. A kupak különböző részeinek méretei a legkülönbözőbbek lehetnek, így pl. a középrésze többé-kevésbbé mélyen nyúlhat a palaczk nyakába, sőt teljesen sík is lehet. Lényegében megegyezik a 2. ábrán látható foganatosítási alak is az 1 .ábrán láthatóval, az eltérés csakis az, hogy a betétdarab (7) része mélyebben nyúlik a palaczk nyakába, mint az előbbi foganatosítási alaknál és hogy a palaczk nyakába való beszorításánál a belső nyomás hatása alatt szorosan a palaezknyak belső fölületére fekszik. A betétdarab aránylag lágy, legelőnyösebben nem rozsdásodó anyagból, pl. alumíniumból áll, de készülhet más anyagból is, melyet nikkelezés, firniszezés vagy lakkozás által védünk rozsda ellen. Alumínium alkalmazása azonban a legelőnyösebb, ha a betétrész mélyen nyúlik a palaczk nyakába és ott oly segédelzárást képez, mely annyira tömör, hogy a palaczk tartalmát a tömítőgyűrűtől visszatartja. Emez elzárás a 3. és 4. ábrán a palaczk nyakán fölerősítve látható. Az (1) külső süveget a betétdarabbal és tömítőgyűrűvel együtt a palaczknyakra tesszük és erre alkalmas módon rászorítjuk. Ekkor a tömítőgyűrű a külső kupak és a palaezknyak erősítő gyűrűje közé szorul és ezek között de- ' formálódik, nevezetesen különösen nagy mértékben a belső részén, minthogy a betétdarab (6) karimája a palaczk nyakának, illetve ennek erősítőgyűrűjének fölső fölületén csupán csak a jelzett fölület közepéig ér. Ennek megfelelően a tömítőgyűrű legnagyobb mértékben eme fölületnek legmagasabb vonalát alkotó középvonaltól kezdve, a fölület belső oldalán tömörül, még pedig a jelzett fölület és a betétdarab karimája és függélyes fölülete között. A létesült tömörítést az tartja továbbra is fönn, hogy a külső kupak karimájának alsó szélét a szokásos módon az erősítő gyűrű alá sajtoljuk. Minthogy a belső kupak a belső kupaktól különálló részt képez, ez a betétkupak a palaczk elzárásánál minden esetben a kellő helyzetbe áll be, a mint azt a palaczk nyakának torkolata megköveteli, továbbá ugyanebből az okból a betétkupakot lágy fémből is lehet készíteni, a mikor az a palaczk nyakának minden egyenetlenségéhez jól hozzásimul. Ennek következtében a leírt palaczkzárt szabálytalan alakú torkolattal vagy változó falvastagsággal bíró palaczkok esetében, minők a gyári úton előállított palaczkok általában lenni szoktak, még mindig alkalmazhatjuk, holott az ismert elzárásoknál ezek a hibák az elzárás hiányosságát, sőt a palaczk eltörését is maguk után vonják. Ugyanis ha a palaczk torkolata nem teljesen pontosan köralakú, az ebbe bedugott köralakú kupak nem feküdnék mindenhol pontosan a palaczk torkolatára, ha a betétkupak nem készülne lágy fémből és nem görbülhetne a fölerősítés közben akként el, hogy szorosan a palaezknyak belső fölületére feküdjék. Ily nem köralakú nyílással bíró (3) palaezknyak vízszintes metszete látható a 4. ábrán, ezenkívül a palaezknyak falvastagsága is változó. A betétkupak a külső kupakhoz viszonyítva, ezen az ábrán nem koncentrikus, ép így nem köralakú, tehát a palaczknyakhoz jól hozzá fekszik. A betétkupakkal kapcsolatban bármely tetszőleges alakú külső kupakot használhatunk, czél' szerű azonban, ha eme kupak sima falú,