33678. lajstromszámú szabadalom • Gőzfejlesztő berendezés

- á egy-egy (5 és 6) lemezzel van elzárva és ugyancsak U- vagy I-vasból készült vízszintes (8) válaszfalakkal van rekeszekre osztva. A vízszintes (8) lemezek a (4) keret függélyes (5, 6) falaival vannak összekötve. A szekrények alakja természetesen tetszőleges más, pl. hengeralakú is lehet. Az egyes vízszintes csősorok a kazán szélességéhez képest egy vagy több szekrénynek felelhetnek meg. Ha több szekrény van egy vízszintes sorban elrendezve, úgy ezek a (23) csövek útján (2. ábra) vannak egymással összekötve, miáltal a víz különböző szekrényekben egy magasságban áll. Az (1) csövek nincsenek teljesen vízzel megtöltve. Mindegyik cső fölső részében a gőz összegyűlhet, úgy, hogy az (1) csövek forrcsövek módjára működnek. Ez okból a csövek vízszintesen vagy hátrafelé kis lejtősséggel fekszenek, hogy a víz fölött megmaradó szabad tér a cső egész hosszán vagy legalább ennek nagy részén terjedjen végig. A csövek fölső része, mely belül nem érintkezik vízzel, (14, 16) samottefödéllel van védve. A csőszekrények a tűz behatása ellen a (22) tűzálló fallal (1. ábra) vannak biztosítva, úgy, hogy csakis a csövek alsó, belül vízzel érintkező része van a fütőgázok hatásának kitéve. A csövekben fejlesztett gőzt megfelelő szekrényekben fogjuk föl. Ezek a szekrények egymással függélyes (9) csövek, az úgynevezett gőzvezetékek útján vannak összekötve (lásd 1., 2., 3., 6. és 9. ábrát). Ezek a csövek a szekrények vízszintes válaszfalain vannak megerősítve. A (9) csövek oly magasak, hogy a víztükör a cső fölső szélét el nem érheti, minek következtében a gőz az egyik szekrényből a fölötte lévőbe áramolhat, a víz azonban nem folyhat egyik szekrényből az alatta lévőbe. Ennek következtében a szekrényben összegyűlt gőz a megfelelő vezetékeken át az egymás fölött fekvő szekrényeken végigvonulva, a vízszintes (10) gyűjtőbe (1. 2. és 9. ábra) jut, mely egy, a kazán fölső részére szerelt nagyobb keresztmetszetű egyszerű csőből áll. A 3. ábra a (9) csöveknek a szekrények válaszfalán való megerősítését láttatja. A 6. ábra két egymás fölött fekvő szekrény összeköttetését láttatja. Ez esetben a két szekrény szomszédos fenéklapjai (10) csövek útján vannak egymással összekötve, melyek a (11) csőrészig terjednek, melyre a (9) cső föl van csavarolva. A lecsapódott víz lebocsátására a (9) vezetékek belül rézsútos (12) lemezekkel vannak ellátva. Megjegyzendő, hogy a gőz a vizet különösen a lángok közvetlen hatásának kitett alsó csövekben magával ragadja, mely csövekben az elgőzölögtetés sokkal erélyesebben megy végig. A gőz szárítása tehát rendszeresen történik, a mennyiben a nedves gőz a (10) gyűjtőcsövig hosszú utat tesz meg. Az ezen gyűjtőcsőben lévő gőz tehát eléggé száraz, a mi igen kis gőzgyűjtő alkalmazását teszi lehetővé. A helyett, hogy a gőzt a csőszekrények belsejében elrendezett (9) vezetékekben áramoltatnék, külső (13) gőzvezetékeket (7. és 8. ábra) is alkalmazhatunk, melyek az egymás fölött elrendezett szekrények fölső részeit kötik össze. A gőz az egyik szekrényből a (13) vezetékbe jut, a hol sebessége tetemesen megnövekedik, mire a fölső szekrénybe jut, a hol viszont sebessége csökken, úgy, hogy a magával ragadt vízrészecskók lecsapódnak. A kazán fűtését illetőleg az 1. és 2. ábrán látható módon a rostélyról jövő lángok az alsó két csősort közvetlenül fölhevítik. A legalsó sor csövei egyszerű módon (14) samottetéglákkal vannak befödve, melyek a csövek vízmentes részeit védik; ezen födelek között a fűtőgázok átbocsájtására (14) közök vannak szabadon hagyva. Ugyanily födelek a 3-ik, 5-ik stb. sor csövein is lehetnek elrendezve. A 2-ik, 4-ik stb. csövei vízszintes (16) samottefalakkal vannak leborítva, melyek akként vannak elrendezve, hogy a gázok zeg-zúgosan vonulhassanak át (1. 1. ábrát). A (15) hézagok avval az előnnyel bírnak, hogy a gázokat, melyek a forró tűzálló