33660. lajstromszámú szabadalom • Betonczölöpök előállítására szolgáló üreges oszlop

14. ábra metszet a 13. ábra g—g vonala szerint, végül a 15. és 16. ábrák módosított kiviteli alakoknak függélyes metszetei. Az (1) csőoszlop (1. ábra) körkeresztmetszetű és fölső végén leverésére szolgáló (2) fejrésze, alsó végén pedig a (3) gyűrű van, melyen a (4) szárnyak vagy csapók fölső végei elforoghatóan függenek, melynek szelepszerű zárókészűléket alkotnak, és leverés közben mint csúcs működnek, miáltal a leverés meg van könnyítve. A (4) szárnyak vagy csapók hegyes végeinek leverés közben ütődés ellen való megvédése és erős összetartása végett a csúcsra egy (12) sipka van alkalmazva, mely bármilyen alakú lehet, csak az oszlop leverését ne akadályozza. Miután az oszlop le van verve, a betont, melyből a czölöpöt előállítani akarjuk, bevezetjük az üreges oszlopba és aztán utóbbit kihúzzuk, mialatt a (4) szárnyak vagy csapók kifelé fordulnak, mint ezt a 2. ábra mutatja, úgy hogy a beton a cső alsó végén szabadon kiömölhetik, és az oszlop kihúzása közben a lyukat kitölti. A (12) süveg ekkor a lyuk fenekén visszamarad, mint a 2. ábrán láthatni. A betont vagy fokozatosan lehet az üreges oszlopba beletöltem, mialatt utóbbit kihúzzuk, vagy az egész csőoszlopot is megtölthetjük betonnal, mielőtt még a kihúzáshoz hozzáfognánk. Világos, hogy az által, hogy a csőoszlopot szelepszerű zárókészűlékkel látjuk el, egy oldható, a lyukban visszamaradó csúcsnak az alkalmazása elmarad, és az ezzel járó költségek is elesnek. A (12) süveg költségei jelentéktelenek. A (4) szárnyak vagy csapók a csőoszlop alsó részén lévő (3) gyűrűre egymásra helyezett rugalmas szalagok segítségével vannak fölfüggesztve, a mennyiben minden egyes szárny fölül egy szalagköteg végéhez van szögecselve, vagy más módon megerősítve, míg a köteg másik vége a (3) gyűrűhöz van rögzítve. Minden ilyen szárny vagy csapó fölső szélén czélszerűen (6) boi'da áll ki, mely zárt állapotban a (3) gyűrűnek megfelelő kivágásba illik. A rugalmas szalagok a (4) szárnyakat vagy csapókat rugalmas helyzetben zárva tartják, mint az 1. ábrán látható, ellenben a rúgó hatása ellenében kinyílnak és kifelé lengenek, mint azt a 2. ábra mutatja, akkor, mikor az oszlopot kihúzzuk, és a betont ezen keresztül a lyukba töltjük. A 6—12. ábrákon föltüntetett oszlop körkeresztmetszetű és a szelepszerű zárókészűlék annak alsó végén csak két csapóból áll, melyek olyan alakúak, hogy nyitott állapotban a csőoszlop falának folytatását alkotják s ez által nyitáskor ugyanoly átmérőjű nyílást hagynak szabadon, mint a csőoszlop nyílása. Ezen csapók mindegyike nyitott állapotban egy, az oszloptesttel megegyező átmérővel bíró szegmentet képez, melynek fölső és alsó szélei le vannak rézselve, mint azt a 7. ábra mutatja, úgy hogy kagylóhéjához hasonlóan záródnak. A részek viszonylagos helyzete zártan a 9. ábrán, nyitottan a 10. ábrán látható. Ebben az esetben a (4) csapók oldalsó szélei fogazottak, úgy hogy egymásba kapaszkodnak és egymást rögzítik, mikor az oszlopot leverjük. A 6—12. ábrákon föltüntetett oszlop csapói a (3) gyűrűre drótkötél segítségével vannak fölfüggesztve, mely a gyűrű és csapókon lévő U-alakú hornyokban foglal helyet és ezekben fehér fémmel vagy effélével beöntve rögzíttetik. A 13. és 14. ábrán föltüntetett üreges oszlop négyzetkeresztmetszetű és az alsó végén lévő zárókészűlék két elforogható (4) csapóból és két szilárd (10) falból áll. Ezek közül az előbbiek az oszlop kihúzásakor azon oldalfalak síkjába fordulnak el, melyre föl vannak függesztve. A forgó csapók zárt állapotban akár a szilárd falak széleihez támaszkodhatnak, ha ez utóbbiak megfelelően ékalakúak, akár pedig a kettő között szabadon elforoghatnak, ha ezen szilárd falak végig egyenlő szélesek. Az oszlop alján lévő szilárd falak egyike, pl. a (10) fal, czélszerűen ferdén van az oszlop tengelye iránt állítva, mint a 13. ábra mutatja, úgy hogy az oszlop leverésekor ol-