33569. lajstromszámú szabadalom • Tűz esetén önműködően nyíló szelep

pen történik, hogy az egyik (o) emeltyű vízszintes, ékalakú (r) éllel és a másik a könyökén megfelelő (s) csapággyal van ellátva. Az (r) él és az (s) csapágy párhuzamosan fekszenek a kengyel síkjához, de a szelep hossztengelyéhez és pedig a szögemeltyű hosszabb szárának végei felé excentrikusan vannak elrendezve, úgy hogy ha a szögemeltyű szabad szárainaK végei és a (g) állítócsavar megfelelően be vannak állítva, az (o) szögemeltyűknek rövid, függélyes karjai az (1) szelepet erősen rászorítják a (d) szelepülőkére és azt mindaddig leszorítva tartják, míg a (q) foglalókapocs a szögemeltyű hosszú karjait összefogja. A szelepülőkét körülvevő, gyűrűalakú (c) vájatban (t) tekercsrúgó van elrendezve, mely arra szolgál, hogy az (l) szelepet kinyissa, illetve hogy a könyökemeltyűt fölszabadítsa, a mi azonban mindaddig nem lehetséges, míg a (q) kapocs eltávolítva nincs. Ha azonban ez utóbbi, tűz kiütése folytán leolvad, akkor a könyökemeltyű a rúgó hatása folytán azonnal fölszabadul és a két (o) szögemeltyűre esik szét, melyek az (1) szeleppel együtt kilöketnek. A víz most szabadon ráömlik a (j) szórótányérra, mely a szélén lévő kivágásoknál fogva forgásba jön és a vizet minden irányban szétszórja. Hogy a szóban forgó szelepet kézzel is működésbe hozhassuk, e czélból az (e) kengyel egyik szárán két (u) és (v) kétkarú emeltyű van a (w) vízszintes csap körül forgathatóan elrendezve. Ezen emeltyűk az egyik karnak egy-egy vízszintes (ul), illetve (vl) bütyökjével a (ql) toldattal állnak kapcsolatban. Az (u) emeltyű másik végén a szabadon lelógó (x) zsinór-, lánczvagy dróthúzó van elrendezve, míg a (v) emeltyű másik végén egy távolabbi helyhez vezetett (y) húzó van alkalmazva. Mindegyik (u), illetve (v) emeltyű a megfelelő (x), illetve (y) húzó zsinór meghúzása folytán a nyíl irányában (2. ábra) forgatható. Az egyik vagy másik emeltyűnek a nyíl irányában való forgatása folytán, annak (ul), illetve (vl) bütyökje kilöki a (q) kapcsot az (o) szögemeltyűkből és ekképen működésbe hozza a tűzoltó szelepet. Látható, hogy az (x) húzóval a szelep közvetlen közelből, az (y) húzóval pedig tetszőleges távolságból működtethető. Ezen szelepek, melyek az (a) csőtoldat révén és az (al) könyökcső vagy (a2) T-darab közvetítésével (3. ábra) az (a3) vízvezetékhez kapcsolhatók, csoportosan egyidejűleg is működésbe hozható. E czélból az összes (A) szelepek (v) emeltyűi a közös (yl) drót- vagy lánczhúzó útján össze vannak kötve és az utóbbi a (z) pántok révén az (a3) csővezetékhez erősített (zl) fülekben vezetve, az (y2) csigán fut és alkalmas fogantyúban végződik. Az utolsó (A) szelep (v) emeltyűjével összekötött és valamely fix ponton megerősített (y3) rúgó valamennyi (v) emeltyűt a nyugalmi helyzetben tartja. Ha az (y2) csigáról lelógó (yl) húzót az (y3) rúgó ellenében a nyíl irányában meghúzzuk, akkor valamennyi (A) szelep egyszerre működésbe jön. Természetes, hogy mindegyik (A) szelep a közvetlenül lelógó (x) húzóval is ellátható, oly czélból, hogy itt is mindegyik szelepet külön működésbe hozhassunk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Tűz esetén önműködően nyíló szelep, jellemezve a szelepet egy rúgó hatása ellenében zárva tartó, egyenlőtlen karú szögemeltyűk által képezett könyökemeltyű, továbbá könnyen olvadó fémből készült foglalókapocs által, mely utóbbi a szögemeltyűk hosszú szárainak végeit összefogja és ez által a szelepet záró könyökemeltyűt záróhelyzetében megtartja, leolvadásakor ellenben a könyökemeltyűnek a szögemeltyűkre való szétesését és ez által a szelep önműködő nyitását idézi elő. 2. Az 1. igényben védett szelep, jellemezve a szeleptesttel összekötött húzó segélyével tetszőleges pontból forgatható emeltyű által, mely forgatáskor a foglalókapcsot fölszabadítja, és ez által a szelepnek tetszés szerinti működtetését lehetővé teszi.