33554. lajstromszámú szabadalom • Gyors távíró
mozdulnia. Ellenben jelen távirónál a kép nyugodtan áll s az ernyő vagy film mindig ugyanazon irányban mozgattatik. Mivel az átviendő képek stb. folytonosan változnak, az ismeretes távíróknál nehéz a képeket mindig a mozgató mechanizmushoz alkalmazni, míg a jelen távíróknál az átviendő képnek egy bizonyos meghatározott nagyságot nem szabad ugyan túllépnie, azonban a kép ezen nagyságon belül tetszőlegesen változhat. Mivel az ismeretes távíróknál a képnek kell mozognia, a képátvitel sebességének fölső határa nem valami magasan fekszik, míg a film forgó mozgása a képnek majdnem korlátlan sebességgel történő átvitelét teszi lehetővé. Továbbá az ismeretes távirónál a képnek áttetszőnek kell lennie, ellenben jelen távirónál a kép a fénysugarak számára áthatlan is lehet. Jelen találmány szerint az ernyő vagy film egy óraművel áll szilárd összeköttetésben, ami a szinkronizmus fentartását sokkal jobban biztosítja, mint az ismeretes berendezés, melynél az átviendő képet folytonosan újból össze kell kötni a rezgő mechanizmussal. A jelvevőben csupán egy membránt hoznék rezgésbe az érkező áramlökések, minek következtében egy állandó fényforrás sugarai egy, a membránnal szinkron lengő tükör által a kellő pillanatban a forgó tárcsára vagy filmre irányíttatnak s ily módon a film mögött elrendezett fényképező papiron megfelelő hatások idéztetnek elő, melyek végül az eredeti tárgy képét hozzák létre. A mellékelt rajzon az 1. ábra a találmány egyik kiviteli alakját tünteti föl, míg a 2. ábra a filmszalag egy részét az egymáshoz képezt eltoltan elrendezett nyílásokkal együtt fölülnézetben mutatja, a 3. ábrán pedig a jeladónak egy módosítása látható. Az önmagába visszatérő (a) filmszalag kis (x) ablaknyílásokkal vau ellátva s egy óramű által nagy sebességgel mozgattatik. A másik állomás ugyanilyen készülékkel van fölszerelve, melynek (bl) tárcsája a (b) tárcsával szinkron forog, ahol ezen tárcsák a filmszalagokat tartó (c) dobokkal vannak összekötve. A tetszőleges írással, rajzzal vagy effélével ellátott (i) kártya, melyet (k, kl) reflektorok jól megvilágítnak, az (1) lencde útján egy úgynevezett lencseképet ad a film mögött levő (m) korom-elemen. Ez utóbbi egy hüvelyből áll, mely bekormozott drótgaze-szövetet tartalmaz s egyik végén üveggel, másik végén rezgő membránnál van lezárva. A Bell által fölállított hipotézis szerint a beeső időszakos fénysugarak az útjukba eső koromrészecskéket fölmelegítik s ezáltal kiterjesztik, minek elmúltával a korom a legközelebbi pillanatban ismét összezúzódik. Ennek megfelelően a levegő a rekeszből úgy szólván kinyomatik s azután ismét beszívatik, úgyhogy a membrán rezgésbe jön, mely rezgés tölcséralakú elrendezésnél erős hanggá fokozódhat. Mivel a koromrekesz előtt gyorsan tovahaladó film a lencseképet alkotó fénysugarakat mindig csak egy helyen bocsátja át, ennélfogva folyton időszakos fénysugarak létesülnek, melyek viszont a koromrekesz útján az utóbbit elzáró membránt rezgésbe hozzák s az (o) szénkontaktusok, (p) telep és (q) transzformátor segélyével megfelelő áramlökéseket küldenek az (L) távvezetékbe. A fölfogó állomáson ezen áramlökések az (r) membrán rezgéseiben jelentkeznek s a membrán az (s) emelőkar közvetítésével egy kis (t) tükröt hoz lengő mozgásba. Ha egy (u) fényforrás úgy van beállítva, hogy sugarai az (r) membrán nyugalmi helyzetében magába a fényforrásba verődnek vissza, ellenben a membrán lengése alkalmával a máskülönben zárt (v) kamrába téríttetnek, akkor, mivel ezen kamra hátsó oldalát a forgó film zárja el, a fénysugarak mindig csak ott mehetnek át s eshetnek a film mögötti (B) lencsére, erről pedig az (A) fényképező papirra, hol a filmnek éppen egy ablakszerű nyílása van. Mivel ezen nyílások a szinkronizmus következtében a föladó állomás nyílásainak felelnek meg, a fényképező papiron az eredetinek hű képe fog jelentkezni. Ha a jeladóban és a jelvevőben két vagy több sorban elrendezett nyílásokkal bíró (a) filmszalagokat alkalmazunk, akkor az (L)
