33519. lajstromszámú szabadalom • Hangjegyforgató berendezés

- 2 — fölhúzva, melyek részletrajzban a 3. és 4. ábrán láthatók. Az (s) karok agyrészei az (r) dobon különböző magasságokban foglalnak helyet, maguk a karok vékony laposvasak, melyek kezdetben sugárirányban vízszintesen futnak, azután derékszög alatt le vannak görbítve, úgy hogy a második vízszintes szakaszuk az (a b) gyűrűk között feküdjék, melyek között a vastagabb (s2) részük útján vannak vezetve. Eme vastagabb (s2) részükön az (s3) kiugrás van kiképezve, mely az (a) gyűrűk fölött, de a (b) gyűrű előtt fekszik és mely akként van méretezve, hogy a (vl) rudak akkor, mikor az (o p) karok vízszintesek, maguk közé befoghassák (1. az 1. ábrán a fekete keresztmetszetet). Minthogy a (vl) rudak alsó végén a (v) horgok vannak kiképezve, ezeknek és (s3) kiugrásának segélyével az (s) kar, a mikor a (vl) rudakon kívül van és ezek feléje mozognak, a (vl) rudakat fölemelheti; de mikor a (vl) rudak az (s3) kiugrást közrefogják, vagyis a jelzett rudak ismét leestek, az (s3) kiugrás és a (vl) rúdpár az (s) kar és az (o p) karok között oly kapcsolatot létesít, melyet csakis az által lehet megoldani, hogy a (t) oszlopokat és ezekkel a (vl) rudakat a később leírandó módon megemeljük. Az (s2) vastagabb részek mellett, az (a) gyűrű külső szélén az (s) rudak vízszintes irányban meg vannak hajlítva, azután pedig ismét sugárirányban tovább vezetve, úgy, hogy végeik — melyeken a hangjegyfüzet lapjainak befogására szolgáló csiptetők szerelésére való (s4) fülek vannak kiképezve — lehetőleg közel kerüljenek egymáshoz (1. a 2. ábrán pontvonalasan). Hogy a csiptetők szélességének a hangjegyfüzet lapjainak távolságára gyakorolt befolyását kisebbíthessük, az (s4) füleket nem ugyanazon a köríven, hanem két vagy több köríven akként rendezzük el, hogy a szomszédos csiptetők egymással szemben el legyenek tolva sugárirányban. Ha tehát az egyik, vagy másik lábítót lenyomjuk, az (o p) kar balfelé fog forogni és annak megfelelően, hogy melyik lábítót nyomtuk le, visz vagy nem visz magával egy (s) kart. Feltéve, hogy az (o p) karok egy (s) kart magukkal vittek, a hanjegyfüzet következő lapja válik láthatóvá, a karok pedig a baloldali szélső állásukba jutottak, hol az (s) kart vissza kell tartani Ebből a czélból az (a) lemezen egy vízszintes tengely körül forgatható (nl) lemez van elrendezve, melynek a (b) gyűrűn belül fekvő, gyűrűszeletalakú (n) hüvelye van. Eme hüvelybe megfelelő számú (n2) peczek van függélyes irányban eltolhatóan egymás mellett ágyazva, melyeknek alsó, az (s) kar (sl) ékfelületével együtt működő végei akként vannak elvágva, hogy a balfelé forgó (s) kar (sl) ékfelülete segélyével a peczkeket megemelje, azután azonban leesni engedje, úgy hogy a leesett peczek az (s) kar jobb felé való forgását meggátolja. Arra, hogy a (t) oszlopokat meg lehessen emelni, a következő szerkezet szolgál: Az (y) zsinór a vízszintes csap körül forgatható, kétkarú (j) emelő bal karjával is össze van kötve, melynek jobb karja egy az (a b) gyűrűkkel koncentrikus ívbe megy át. A (j) emelő bal karja az ugyancsak vízszintes csap körül forgatható és az (n) lemezzel egy (m) zsinór útján összekötött (1) karon fekszik, mely ismét a (k) rúgótokban levő rúgó által fölfelé nyomott, ugyancsak az (a) gyűrűvel koncentrikus ívbe átmenő (i) karon fekszik. A leírt berendezés működési módja a következő: Tegyük föl, hogy a (vl) rudak a berendezés jobb oldalán egy (s) kar (s3) kiugrását közrefogták. Ha most a baloldali lábítót lenyomjuk, az (x) zsinór csakis a (g) emelőt működteti, mely az (o p) karokat balfelé forgatja, miközben az (o p) karokat a (j), majd az (i) kar íve vezeti. Mikor az (o p) karok az (i) kar fölött mozognak, ez a kar — mely némileg lejtő helyzetben van — a bal felé mozgó (o p) kart annyira megemeli, hogy a végállásába jutott (o p) kar az (s3) kiugrást és így a föntebb jelzett módon elreteszelt (s) kart is elereszti, úgy hogy az (o p) kar üresen tér vissza a (g) emelőt hátrafelé szorító rúgó hatása alatt a jobboldali végállásba, hol a következő (s)