33514. lajstromszámú szabadalom • Készülék zenének elektromos úton való létesítésére és átvitelére

- 22 — Ezen áramkör viszont a (62) tekercs indukciója útján a (63) tekercsre hat, mely utóbbi a (64) tekerccsel sorozatosan van kapcsolva. A (64) tekercs indukció útján hat a (65) tekercsre, mely a (68) és (69) vonalvezetékkel és ez által a (70) készülékkel van összekötve, mely a rezgéseknek hallható hangokká való átalakítására szolgál. Mindegyik (56 56a 56i) tekercshez az egymással párhuzamosan kapcsolt (120) impedanciatekercsek egy csoportja van sorozatosan kapcsolva (3., 3A., 5. és 6. ábrák), melyek áramköre szükség szerint az (56) kapcsoló emeltyűk segélyével zárható. A | (120) impedanciatekercsek mindegyik csoportjával egy (120a) vezető van párhuzamosan kapcsolva, melynek impedanciája elhanyagolható és melynek áramköre az (55a) kapcsoló segélyével szükség szerint nyitható vagy zárható. Ezen csoportok mindegyikében kisebb-nagyobb számú impedanciatekercset alkalmazhatunk. A rajzban csak kevés számú impedanciatekercs van föltüntetve. A gyakorlatban mindenesetre 7 vagy 8 tekercs egy csoportban elegendő lesz. A (120) tekercsek ohmikus ellenállásának és önindukciójának pontos értéke nem lényeges. Előnyösen ezen tekercsek ohmikus ellenállását és önindukcióját, ha egy csoportban sok tekercset alkalmazunk és egy csoport mindenik elemét egyenlően készítjük, legalább oly nagyra választjuk, mint a milyen azon (56 56a vagy 56b) primértekercs ohmikus ellenállása és önindukciója, melynek áramkörében ezen tekercsek fekszenek, sokszorozva azon számmal, mely nem kisebb az egy csoportban alkalmazott tekercsszám felénél. Ha a készülék föltüntetett foganatosítási példájánál az (56 56a vagy 56b) stb. primértekercsek ohmikus ellenállása R és önidukciója L és a (120) impedanciatekercsek száma n, akkor mindegyik tekercs ohmikus ellenállása nem kisebb Rn:2-nél | és önindukciója nem kisebb Ln:n-nél. Az i egyenlő (120) tekercsek ohmikus ellenállását és önindukcióját növelhetjük, különösen, ha nagyobb számú tekercset alkalmazunk. Hasonlóképen kisebb értéket is adhatunk azoknak és ennek daczára az (55 55a) kapcsolók működtetésénél bizonyos szabályozást elérhetünk. A helyett, hogy a csoportok mindegyik (120) tekercsét egyenlő ohmikus ellenállással és önindukcióval látnók el, előnyös, ha azok, önindukciójának és ohmikus ellenállásának értékét különösen ott, hol egy csoportban csekély számú (120) tekercset alkalmazunk, egyenlőtlennek választjuk. Ha egy csoportban pl. csak hat (120) tekercs van alkalmazva, akkor ezen tekercsek egyikének ohmikus ellenállását és önindukcióját, ugyanolyan nagyra választhatjuk, mint a milyen az illető áramkörhöz tartozó (56, 56a 56b) stb. primértekercsek ellenállása és önindukciója. Ugyanazon csoport többi öt (120) tekercsének az áramkörökhöz tartozó (56 56a 56b) stb. primértekercsek ellenállásának és önindukciójának kétszeres, négyszeres, nyolczszoros, tizenhatszoros és harminczkétszeres értékét adhatjuk. A tekercseknek azonban más önindukciót és ellenállást is adhatunk, a szerint, a mint azt a készülék szerkesztője előnyösnek tartja. Mindazon esetekben, ha valamely adott csoportnak összes (55 55a) kapcsolóemeltyűi nyitva vannak, a megfelelő (56 56a 56b) stb. primértekercseken áram nem fog átfolyni. Ha azonban azon csoport valamelyik kapcsolóemeltyűje be van iktatva, akkor egy bizonyos áram keringhet. Ha a különböző (120) tekercseknek, a mint ismertettük, különböző értékű impedanciát adunk, akkor mindegyik (55) kapcsolóemeltyű a hang egy különleges erősségének fog megfelelni. Ha bizonyos számú kapcsoló emeltyűt egyidejűleg iktatunk be, akkor egy eredő hangerősséget kapunk, mely minden körülmény között erősebb, mint a milyent egy emeltyű beiktatásánál elérünk. A játszó valamely adott csoport összes (55 55a) kapcsolóemeltyűinek kiiktatása útján a megfelelő billentyűzet hangjegyeiből teljesen kizárhatja azon részlethangok rendszerét, melyeket ezen kapcsoló emeltyűkkel összekötött (56 56a 56b) stb. primértekercsek szolgáltatnak. Valamely adott csoport kü-