33474. lajstromszámú szabadalom • Javítások önműködő elektromos áramszakítókon

— 427 -(52) mágnesmag közötti légközt csökkentjük. Erre az áramszakítót a fogantyú leszorítása által szokásos módon zárjuk és a (46) kart a (47) rögzítőemeltyűvel kapcsolatba hozzuk, úgy hogy a (46) kar zárt helyzetben tartatik. Ha az áramszakítón áram foljnk át, akkor az (52) mag gerjesztetik és a (61) armatúrát a mag magához vonza, miáltal az (59) kilincs szabaddá tétetik. A berendezés most a rajzon teljes vonalakkal rajzolt működé re kész helyzetben van. Az áramszakító az áram energiájának megnagyobbításánál ugyanoly módon nyittatik, mint a 7. ábrabeli áramszakító. Ellenben az áram energiájának az előre meghatározott érték alá való csökkenésénél az (57) súly az (52) mágnesmagnak a (61) armatúrára kifejtett vonzóerejét legyőzi és a (62) rudat fölhúzza, mely ennekfolytán a (47) rögzítőemelytűt elforgatja. Ennek következtében a (47) emeltyű bevágása a (46) kart szabaddá teszi, mire az áramszakító az áramkört nyitja. A 9. és 10. ábrákban a 7. és 8. ábrákban rajzolthoz hasonló áramszakító van föltüntetve, mely azonban csak akkor nyitja az áramkört önműködően, ha az áram energiája az előre meghatározott érték alá csökken. A (46) kar ezen kivitelnél a (47) rögzítőemeltyűnek nem fölső, hanem alsó oldalán elrendezett bevágásába kapaszkodik és az (51) armatúrát tartó (48) emeltyű a (64) toldat segélyével a (47) emeltyűvel kapcsolatba hozható, valamint utóbbit a 9. ábrában rajzolt nyíl értelmében elforgathatja, ha az áramszakító nyitandó. A (48) emeltyűn az (59) kilincs van megerősítve, mely az áramszakító fix részének (60) vájatával a föntleírthoz hasonló módon kapcsolatba hozható. Ezen kiviteli alak a következőképen működik : Legelőször az (59) kiliucset a (60) vájattal kapcsolatba hozzuk, miáltal az (51) armatúra az (52) mágneemag elé kerül. Erre az áramszakítót a (45) fogantyú leszorítása által szokásos módon zárjuk, miáltal a (46) kar a (47) emeltyűvel kapcsolatba jön, mint azt a 9. ábra mutatja. Ha az áramszakítón áram halad át, akkor az (52) mágneses áramkör gerjesztetik és az (51) armatúrát magához vonzza, mire az (59) kilincs a (60) vájatból kimosog és a 10. ábrában teljes vdnallal rajzolt helyzetbe esik. Ha az áramszakítón áthaladó áram energiája az előre meghatározott érték alá csökké, akkor az (52) mágneses áramkörnek az (51) armatu-i rára kifejtett vouzása csökken és az armatúra az (50) súly hatását legyőzve a (48) emeltyűt oly módon forgatja el, hogy a (64) toldat a (47) rögzítőemeltyűt a (46) kar eleresztésére készteti. A 11. és 12. ábrákban oly, az áram energiájának csökkenésénél működő szerkezet van föltüntetve, mely a 2. és 3. ábrákban rajzolt hasvnló szerkezet módosítását képezi. Ezen példánál a (20) emelőkilincs és a (21) ütköző a lengethető (100) emeltyű hátsó végére van szerelve. A (100) emeltyű (101) csapja által a (102) karon van megerősítve és a kapcsoló alaplemezének nyíláson át a kapcsoló háta mögé nyúlik. Ezen lengethető emeltyűt a szabad végére kifejtett nyomás működteti, mely nyomást a mozgatható (46) kar (103) görgője vagy csapja fejti ki. Az áramszakító nyitott helyzeténél a (21) ütköző ez esetben is a (22) lemezre fekszik. A (104) mágneses áramkört a (105) tekercs gerjeszti, míg a (106) armatúrát a (48) emeltyű tartja, mely a (107) csapra van fölhelyezve és a (198) gyűrű által a (47) rögzítőemeltyű hátsó végével van összekötve. A (47) emeltyű az alaplemez nyílásán át szintén hátra nyúlik. Ezen kiviteli alak hasonlóan működik a 2. és 3. ábrabeli kiviteli alakhoz, azaz a föltüntetett helyzetben, melynél a zárt áramszakítón rendes erősséggel bíró áram folyik át, a (104) mágneses árémkör a (106) armatúrát magához vonzza. Az ezen odavonzásvégzett mozgás folytán a (21) ütköző a (20) kilincset az armatúra útjából kimozgatta, úgy hogy az armatúra szabadon leeshetik, ha az áram energiája a meghatározott mértéken túl csökken. Az armatúra ezen lefelé való mozgása a (108) gyűrű segélyéyel a j (47) emeltyűre vitetik át, hogy az áram' szakító az áramkör nyitása czéljából kinyit-