33442. lajstromszámú szabadalom • Váltakozó áramú gép és berendezés vacuum csövekkel való világításhoz

- 6 -Régibb ilynemű világítási rendszereknél, különösen ha dinamó szolgáltatta az áramot, arra törekedtek, hogy nagy frequenciájú és feszültségű áramot állítsanak elő. Tényleg rendszerint oly áramok leltek alkalmazást, melyek feszültsége 100,000 Volt, gyakorisága pedig perczenkint 1,000,000, sőt több sarkváltozást is kitett; más rendszerek, melyeknél az áramot nem dinamóval termelték, a feszültséget 125,000 Voltig fokozták. Találmányunk szerint azonban az áramhullámok leírt alakja miatt az eddig hásználtnál lényegesen kisebb feszültségű és frequenciájú áramot használhatunk. A 9. ábrán a gép egy oly foganatosítási alakja látható, melyet közönséges elektromotor segélyével lehet üzemben tartani, úgy hogy ha a motort bármely elektromos áramkörbe kapcsoljuk, az elektromos energiát oly alakra hozhatjuk, melyben azt a vákuumcsövekkel való világításra a legelőnyösebben ki lehet használni. Az ábrán (15) egy elektromotor, melynek egyik végére a (16) karok vannak szerelve; ezen karok a (4) gerjesztőmágnest tartják, míg a (9) korong, mely a gép forgó részeit hordja, mint az a rajzon világosan látható, közvetlenül az elektromotor tengelyére van fölékelve. Maga az elektromotor alkalmas (17) keretre vagy talapzatra erősíthető. A használt dinamó szerkesztésénél ügyelni kell arra, hogy a tekercselést és a mágneses részeket helyesen méretezzük és rendezzük el, ha azt akarjuk, hogy a gerjesztett váltakozó áram lehetőleg kevés önindukciós ellenállásra találjon, mert nyugodt, nem réteges fényt csakis akkor állíthatunk elő, mikor a réz és vas a kellő viszonyban van egymással. A 10. ábrán sematikusan a vákuumcsöveknek és közönséges lámpáknak ugyanabból az áramkörből való táplálása látható. (19) izzólámpákat jelez, melyek a vákuumcsövekkel párhuzamosan ugyanazon vezetékek közé vannak bekapcsolja, mint az előbbiek. Ha ezeket a vezetékeket a föntebb leírt gép vagy más oly áramforrás táplálja, mely a vákuumcsöveket világításnak indítja, az izzólámpák is ugyanazon dinamó árama által hozhatók izzásba. Ha a gép aránylag kis feszültségű áramot szolgáltat, az izzólámpákat egyenkint kapcsoljuk a vezetékek közé. Ha ellenben az áram feszültsége nagyobb, de nem lépi túl azt az értéket, melynél túlságosan sok lámpát kellene lánczolatosan kapcsolni, akkor több izzólámpát egymással lánczolatosan kapcsolva iktatunk be a két vezeték közé, mint azt a rajzon pontozva ábrázoltuk. A 11. és 12. ábra a generátor egy más foganatosítási alakját tünteti föl. Eme gépnél lehető egyszerű és jelentéktelen eszközökkel érjük azt el, hogy a gép vasrészei, melyeken át a mágneses erővonalak záródnak, csak igen kis mértékben hevüljenek föl. Ezeken az ábrákon látható gép igen hasonló az előbb leírthoz és úgy, mint ez, «hegyes» hullámokkal ábrázolható áramot szolgáltat. • A 11. ábrán oldalnézetben a gép státora és rótora sarkainak vagy fogainak viszonylagos nagysága látható, míg a 12. ábra a gép egy részének függélyes keresztmetszete. Az ezen az ábrán látható javított foganatosítási alakra vonatkozólag általánosságban megjegyezzük, hogy a változó számú erővonalak csupán csak kovácsolt lágy vason és hengerelt vaslemezeken mennek át, míg az előbb leírt gépnél az erővonalak útjába az öntött vasból álló vasgyűrű is beleesett. A státor (2) sarkai, úgy mint előbb, egy lemezekből összeállított, fogasgyűrű belső palástfölületén vannak kiképezve (lásd a 12. ábrát), mely gyűrű alkalmas módon az öntött vasból vagy más megfelelő anyagból készült (25) keretre van szerelve. A rótor (3) sarkai a (2) sarkakból kiinduló (40) erővonalak zárására szolgálnak, mely utóbbiak között vannak a gép gerjesztő tekercsei a (2) sarkokra föltekercselve. A (3) sarkok másként vannak méretezve, mint az előbbi kiviteli alaknál, a mennyiben a (3) sarkok hosszúsága nagyobb, mint az ezek között lévő hézagoké.