33417. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasúti balesetek meggátlására

— 2 -Mikor az (A) állomás vonatot indít, az állomásfőnök az (ul) áramzárót a (3) kontaktusról a (4) kontaktusra állítja. Ha a pálya szabad, a megfelelő áramforrás, pl. akkumulátortelep által szolgáltatott áram az (1—2—ul—4—5—6-d—e—7- 8 - sl — 9) áramkörben kering, gerjeszti az (sl) szolenoidot, ez meghúzza magját, ez által fölemeli a (G) ellensúlyt, lehúzza az (X) védő gombot és a (Z) tárcsát szabadra állítja. Ily módon a vonat a kijárásra engedélyt kap és a kijáró vonat gépje az (I) kontaktuskészüléket működteti. Ez a berendezésben végbemenő első önműködő folyamatot indítja meg, a mennyiben mikor a kénesős áramzáró a gép hatása következtében szabaddá válik és záródhatik, az (s2) szolenoidot gerjeszti, mely ismét az első blokkjelzőt állítja szabadra. Ugyanekkor megszakad a (d e) csészéknél az áramkör, mely a kijárati jelzőt a szabad állásban tartotta, tehát a (G) ellensúly ezt a tiltó állásba állíthatja, minek következtében a kijárati jelző tárcsája a vágánnyal párhuzamos helyzetbe jut, a lámpa elalszik és a védőgomb fölemelkedik. A vonat tehát önműködően blokkozta a mögötte levő és kiblokkozta az-előtte lévő szakaszt. Ugyancsak az (I) kontaktus-készülék átállása átállítja az állomás (Rl) relaisjét, mely a (KI) csengettyű áramkörét zárja, úgy hogy az állomásfőnök értesül arról, hogy a kijárt vonat elhagyta a kijárati jelzőt és működtette az (I) kontaktuskészüléket, miért is az (ul) áramzárót a (4) kontaktusra állítja és így a csengettyűt elhallgattatja. Ha most az állomásfőnök újabb vonatindulásra akar engedélyt adni és ebből a czélból az (ul) áramzárót átállítja, ennek mindaddig, míg a vonat a (II) kontaktus-készüléket el nem érte, csakis az a következménye, hogy a csengettyű ismét megszólal, de nem idézi elő azt, hogy a kijárati jelző ismét szabadra áll. A mint azonban a vonat a (II) kontaktus-készüléket eléri, ennek kénesős áramzárójának (T) karja elfordul, az (s^) szolenoid áramköre ennek következtében záródik, a gerjedő (s|) szolenoid (m{) magját és az evvel kapcsolt (pl) karmot meghúzza, ez a karom pedig az (I) kontaktus-készüléket a működő helyzetben tartó kilincset a kontaktuskészülék működtető karjából kikapcsolja, úgy hogy ez a kar és a (T) áramzáró emelő a szabványos helyzetébe tér vissza, tehát a jelző és a védőgomb is nincs többé az (s2) szolenoid által a szabad állásban fogvatartva, hanem a (G) súly hatása alatt tiltóállásába tér vissza. Másrészt azonban oly áramkör is létesül, mely a második blokkjelzőt szabadra állítaná, föltéve, hogy a (III) kontaktus-készülék előtt lévő pályaszakaszon vonat nem áll. A 15. és 15a. ábra szerint azonban föltételeztük, hogy a (III) kontaktus-készüléket az előtte lévő pályaszakaszon mozgó vonat blokkozva tartja. Ezért a föntebb jelzett áramkör nem létesül, az (s2) szolenoid áramköre pedig a (III) kontaktus-készülék (T) emelőjének helyzete miatt zárva és a második blokkjelző a tiltóállásban marad. Ha tehát a vonat eme tiltóállásban lévő jelzőhöz közeledik, annyival is inkább meg fog állani, mert ha a tiltó jelzést figyelmen kívül hagyná, a fölemelt helyzetben lévő (X) gomb a gép sípját meghúzná, egyúttal pedig az átmenő féknek a gépen alkalmazott megfelelő csapját is akként állítaná át, hogy a fékek működésbe jönnének. A vonat tehát a folyópályán mindaddig állani fog, míg az előző vonat a (IV) kontaktus-készülék fölött el nem haladt. A mint már most ez megtörtént, a (III) kontaktus-készülék elreteszelődése azonnal megszűnik, a kontaktus-készülék tehát átáll és a második blokkjelzőt szabadra állítja, egyben a (B) állomás (R2) relaisjét is átállítja, mely egy (K2) csengettyű áramkörét zárva jelzi, hogy a (B) állomásba vonat kiván bejárni. Ha az állomás a vonatot fogadni akarja, az (u2) áramzárót a (32) kontaktusra állítja és így a bejárati jelzőjét kiblokkozza és ez szabadra áll. Az állomásra bejáró vonat már most átállítja a (IV) kontaktus-készüléket, ez a (III) kontaktus-készüléket kiblokkozza és a (K2) csengettyű áramkörét megszakítja, minek