33414. lajstromszámú szabadalom • Központi ütközős kapcsolás

— 3 hogy a fej menetközben nyugalomban ma­rad. Hogy a (pl) csap a fej elfordításánál ki ne eshessek, a kengyel alsó fölületótől lefelé nyúló (b3) peczek van alkalmazva, mely a fej elfordítása közben a szár alsó részének fölső föliiletében kiképezett kör­horonyban csúszik és a szárnak a kengyel­hez viszonyított eltolódását, tehát a (q2) peczeknek a (pl) csapból való kilépését meggátolja. A központi ütköző rugóját a megrajzolt foganatosítási alaknál a kocsikeret alatt a régi csavarorsós kapcsolás (t) vonórúdjával kapcsolhatjuk, mely czélból a (t) vonórúd a villás (ul) emelő két (u) ága közé nyúlik. Ez az emelő fölső végével a fix (v) lemezre, alsó végével pedig az (n) alátétlemezre tá­maszkodik. A (t) rúd a vonóerőt a (w) csa­varház útján viszi át a villásemelőre és ez a (k) rúgóra. Ha a (t) vonórúd és a kocsi­keret között alkalmazott, szokásos kapcsola­tot megszüntetjük és ezt a föntebb leírttal helyettesítjük, akkor a kocsik között a kap­csolás igen rugalmas fog lenni, mi főleg hosszú vonatok esetében előnyös. Czélszerű, ha a központi ütközős kapcsolás középvonala csak kevéssel van a közönsé­ges csavarorsós kapcsolás vonórúdja alatt. A megrajzolt és leírt foganatosítási alaknál ez a távolság oly csekély, hogy a kapcsoló­fej oldalirányban való elforgatásánál a kocsi­alváz (x) lemezébe ütközik és így elfordu­lását teljesen be nem végezhetné. Hogy ez lehetséges legyen, a kapcsolófejet akként kell ágyazni, hogy az oldalirányú elfordu­lása közben lesülyedjen. Ezt az által értük el, hogy a kapcsolás szerelésére szolgáló (xl) lemez előre és kifelé le van rézsülve, vagyis akként hajlik, hogy a kapcsolófejet az (x) lemez alá vezesse. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Központi ütközős kapcsolás, azáltal jelle­mezve, hogy a vonókengyellel csuklósan kapcsolt kapcsolófej egy elreteszelés se­gélyével a kengyelhez viszonyítva két helyzetben rögzíthető és a kengyellel együtt a kocsikeretben is két állásban állítható be. 2. Az 1. alatt védett központi ütközős kap­csolás egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a súrlódótuskóval kap­csolt ismert emelő egy harántkeretbe van ágyazva, mely egy fix keretben el­tolható és két állásban rögzíthető. 3. Az 1. alatt védett központiütközős kap­csolás egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a villásemelő belső végei és a vonókengyel megfelelő tol­datai közé (h i) csapok vannak bekap­csolva, melyek a súrlódótuskó megfelelő üregeibe nyúlnak és befelé görbülő fejeik­kel az emelő végekre támaszkodnak és kiesés ellen biztosítva vannak. 4. Az 1. és 2. alatt védett központi ütközős kapcsolás egy foganatosítási alakja, az által jellemezve, hogy a harántkeret, melynek (c3) kivágásaiba a külső (d e) emelő végek belenyúlnak, két (cl c) részből áll, melyek a (c2) összekötő kari­máikkal a keretet alkotó lemezek egy­egy (al) bordáján csúsznak. 5. Az 1. alatt védett központi ütközős kap­csolás egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a kapcsolófejet az (r rl r2) záróék köti össze a kengyellel, mely záróéket a kengyel és a kapcsolófej szárának mellső vége, illetve oldalfölü­letei közé tolunk be. 6. Az 1. és 5. alatt védett központi ütközős kapcsolás egy foganatosítási alakja, az által jellemezve, hogy az (r) záróék és a meghúzására és megeresztésére szol­gáló (s) csavar harántirányban eltolható, hogy így a kapcsolófejet oldalirányban elforgathassuk. 7. Az 1. alatt védett központi ütközős kap­csolás egy foganatosítási alakja, azáltal jellemezve, hogy a kapcsolófejnek a ken­gyelről való leszerelhetése czéljából a kengyel egy hasítékán átmenő összekötő­csap a kapcsolófejnek hátrafelé tolásá­nál a kengyelnek a csapot a kiesés ellen biztosító peczkéből kikapcsolódik. 8. Az 1. és 7. alatt védett központi ütközős kapcsolás egy foganatosítási alakja, az által jellemezve, hogy a kapcsolócsap-

Next

/
Oldalképek
Tartalom