33409. lajstromszámú szabadalom • Egyetemes magvetőgép többféle magvak egyidejű elvetésére

— 2 — rék (5) tengelyéről (lásd 1. és 2. ábrákat) j oly módon nyerik, hogy a reá ékelt (22), j illetve (23) fogaskerekek a (3) tengelyen 1 lévő (32), illetve (24) fogaskerékkel kapcsolódnak. A (3) tengely, illetőleg a (2) dobok forgási sebességének megváltoztathatása czéljából van a (3) és (6) tengelyeken két-két különböző átmérőjű fogaskerék s az áttételi viszony megváltoztatását a rajzon föl nem tüntetett ismert berendezés közvetítésével a fogaskerekeknek tengelyirányú elmozgatása útján a gépet kisérő egyén végezheti. Az (5) tengelyek csapágyaikban mindenkor helyzetükben állító gyűrű és állító csavar által, vagy tetszőleges más módon rögzíthető. A magot a (4) válaszfalak által rekeszekre osztott (1) vályúból (lásd 1. és 2. ábrákat) a (2) dobok (8) bádogburkolatának fölső kengyelalakú részén, illetőleg a (45) tolókákon alkalmazott, a (39) magmennyiség szabályozó és hüvelykekkel korrespondeáló lyukakon át vezetjük a magvetőkhöz. A (8) bádogburkolat alsó tölcséralakú (15) részéhez van erősítve a (14) tömlő, a melynek vége a (16) csőbe torkollik. A (16) cső megfelelő helyzetében a kocsi (9) keretéhez (11) gerendák közvetítésével erősített (19) vezetékekben önmagával párhuzamosan elmozgatható (18) pofákhoz erősített, villaalakú (17) rudak által tartatik meg (lásd 1. és 2. ábrát). A (17) rúd mellső végén foglal helyet a (27) gazszedő, mely a gazt kitúrja s a mag már tiszta földbe hull. A villaalakú (17) rudakban csuklósan kapcsolódnak a szintén villásan kiképezett (20) rudak, a melynek végeihez elforgathatóan a súlyos (21) golyók vannak erősítve. A (21) golyók a (16) csövön át lehulló magnak befödésére szolgálnak. Üzemen kívüli állapotban a (16) csövek a (29) kar, illetve a (48) csapágyakban ágyazott (28) keret (lásd 1. ábrát) és (17) villák közvetítésével a (31) zsinórnál fogva fölemeltetnek és e fölemelt helyzetükben a (29) kar és (30) kalantyú által rögzíttetnek. A (16) csövekkel együtt a (21) golyók is fölhúzatnak, ugyanis a (20) villaágakat összekötő (46) rudak a (16) csőhöz hozzáfekszenek. Ugyanekkor a (10) keretet az előzőkben már leírt módon elmozgatjuk, úgy hogy ez által a (3) és (5) tengelyeken lévő fogaskerekek kapcsolaton kívül jönnek. Az (1) magszekrénynek rekeszeiben a magot a (26) hüvelykkel ellátott (25) tengely rázza meg oly módon, hogy a (24) fogaskeréknek egyegy foggal való elmozdulása alkalmával a tengely végére erősített (33) kilincs helyzetében kimozdíttatik, s eredeti helyzetébe a (47) rúgó rántja vissza (lásd 1. és 2. ábrát). A magvetés már most oly módon történik, hogy első sorban az elvetendő magmennyiséget állapítjuk meg s annak megfelelően állítjuk be a (39) magmennyiséget szabályozó hüvelykeket. E munka egyszerűsítése czéljából a (36) födlemez valamelyik (37) hasítékával párhuzamosan alkalmazott skála egy osztáspontjához igazítjuk a (40) peczket (1., 3. és 4., illetőleg 5. ábrát), még pedig minél több magot akarunk egy-egy vetés alkalmával a földbe juttatni, annál mélyebben. A többi (39) hüvelyk a hozzájuk tartozó (37) hasítékban azonosan áll be, s ezután a (41 42) csavar és (43) hasíték által e helyzetben rögzítjük a szerkezetet. A mag a magvetőből mindig csak akkor fog kihullani, ha a (15) tölcsérhez ér. A sorok, illetve a (16) csövek egymástól való távolságának megváltoztatása a (19) vezetékben elmozgatható (18) pofák közvetítésével történik (1. 1. ábrát). A (19) vezetéken e czélból alkalmas beosztást alkalmazzunk. Hogy az egész jármű könnyebben legyen kormányozható, a mellső kerék a (49) gyűrű (12 12) feszítő rudak és (13) függvasból álló szerkezet közvetítésével elforoghat (l. 1. ábrát). A (9) kereten szerszámládánakis használható (34) ládát s a vonóállat befogására szolgáló (35) rudat alkalmazzunk. Ha a magvető gépet üzemen kívül akarjuk helyezni, a (45) tolókákat úgy húzzuk el, hogy a (8) burkolat kengyelén lévő nyílást befödjék. Az esetben, pl. ha csak egyféle magot akarunk ültetni, minden vályúban csak egy-egy tolókát zárunk el.