33387. lajstromszámú szabadalom • Központi intéző készülék több állítóközponttal bíró állomások számára

mereven reáerősített (bl b2) orrok másrészről ferde föliileteikkel való együttműködésük folytán a közvetlenül szolgálnak azon függőség létrehozására, hogy ha valamely irányban egy vágány be van állítva, egy irány bizonyos vágányokra teljesen zárva van, míg más vágányokra a kallantyú állásától függetlenül beállítható. Nézzük már most a függőségek másik nemét (2. ábra). Az (Al A2) tológombokkal mereven összekötött (al a2) lemezek megmaradnak; a lemezekkel szemben levő és együttműködő (bl b2) zárókilincsek azonban nincsenek az őket összekötő (S) sínre mereven ráerősítve, hanem egy-egy (cl c2) csap körül elfordulhatnak. A bl b2) zárókilincsek ezen elfordulása kétfélekép van határolva: a) a (dl d2) fix ütközők által b) a (KI K2) kallantyuk tengelyére erősített (kl k2) karok által, melyek a kallantyuknak kifelé való fordítása által a zárókilincseknek nekifekszenek. A (kl k2) karok tehát a (Kl K2) kallantyuk által fektethetők át és a mennyiben a (k2) kar kétszer oly hosszú mint a (kl) kar, ha a (kl) kar útja = s, akkor a (k2) kar útja = 2 s. Ezen út úgy van megválasztva, hogy ha a (kl) kar a (bl) zárókilincs alsó részét elmozdítja az (s) úttal és a (cl) forgáspont helyzetét megtartja, akkor a(bl) zárókilincs orra (m) utat tesz meg. A (kl k2) karok a (bl b2) zárókilincsek útján az (S) sínt elmozdíthatják, miből világos, hogy a tológombok helyzete illetőleg elmozdulása a velük együttműködő zárókilincsek közvetítésével nemcsak egymástól, hanem a megfelelő kallantyúk helyzetétől is függ. A föltüntetett állásban az (A) tológomb be van állítva a III. vágányra és a hozzátartozó (Kl) kallantyú «bejáratra» (balra) van fordítva; ehhez képest a (bl) zárókilincs az (a2 al) lemez legkülsőbb lépcsőjén fekszik föl. Ekkor az (A2) tológombot csupán azon vágányokra lehet beállítani, melyek az (n n) vonal alatt vannak, mert ezeknél a (b2) zárókilincs helyzetét nem változtatja; ha azonban a II. vagy III. vágányra akarnók beállítani, úgy a (b2) zárókilincsnek (m)utat kellene jobbra tennie, magával vinné az (8) sínt, mivel azonban ez nem lehetséges a beállítás nem megy. De az esetben is, ha az (A2) tológomb a IV., V., VI. vágányok valamelyikére állíttatott be, a hozzátartozó (K2) kallantyú csak a «kijáratra» (balra) fordítható át, mert a «bejáratra» (jobbra) való fordításnál a (k2) kar (2s)-sel kívánná jobbra tolni az (S) sínt, de ebben meg van gátolva. Látjuk tehát, hogy az esetben ha az (Al) tológomb a III. vágányra van beállítva és a (Kl) kallantyú, «bejáratra» (balra) fordíttatik át, akkor az (A2) tológomb csupáu a IV., V., és VI. vágányokra és a (K2) kallantyú csupán kijáratra állítható be. Vegyük most azon esetet, hogy az (Al) tológomb marad a III. vágányon, de a (Kl) kallantyú «kijáratra» (jobbra) fordíttatik át. Az (A2) tológomb most akár lefelé, akár föfelé eltolható; az első esetben a (b2) zárókilincs nem változtatja helyzetét, a második esetben, ha pl. az (A2) tológombot a III. vágányra állítjuk be, a (b2) zárókilincs kifelé tolatik és mivel alsó része a fix (d2) ütközőn fölfekszik elmozdulása folytán jobbra húzza az (S) sínt, úgy hogy ennek következtében a (bl) zárókilincs alsó része is a fix (dl) ütközőig jut. Akár le-, akár fölfelé állítjuk is azonban be az (A2) tológombot, a (K2) kallantyút mindkét esetben csupán kijáratra (balra) lehet átfordítani, «bejáratra» nem. A ((bejáratra)) való átfordításnál u. i. a (k2) kar (2s) úttal tolná el a (b2) zárókilincs alsó részét, a kilincs fejének tehát (2m) utat kellene végeznie, ebben pedig meg van gátolva. Világosan látszik, e két példából, hogy a 2. ábrán föltüntetett függőségek alkalmazásánál valamely iránynak megfelelő tológomb beállítása nem csupán attól függ, hogy egy másik irány tológombja melyik vágányra beállítva — mint az előbbi esetben, hanem egyúttal attól is, vájjon azon másik irány