33373. lajstromszámú szabadalom • Javítások turbinákon

lások elrendezését és azon módot tünteti föl, melyen a gőz expanziómunkája értékesíttetik a gőznek a motoron való keresztül haladása közben. A találmányi gondolat megvalósítására egyik szerkezet értelmében, egy forgó (a) dob van elrendezve, mely a mótor (b) tengelyére van ékelve vagy más módon szorosan megerősítve. Ezen (a) dob bizonyos számú köralakú (c) gyűrűvel van ellátva, melyek czélszerűen ugyanazon külső átmérővel, de fokozatosan növekedő magassággal bírnak. Az első (cl) gyűrű a legkisebb magassággal bír, míg e gyűrűsor utolsó (c2) gyűrűje a legnagyobb magasságú. Egy egyedül álló (c3) gyűrű vagy több ilyen gyűrű lehet még elrendezve a turbina forgási irányának az alább leírandó módon való megfordítása czéljából. A (b) turbinatengely két (d) és (c) födélben elhelyezett csapágyba van forgathatóan ágyazva. Ezen födelek a súrlódást csökkentő és bélés gyanánt szolgáló szerkezetekkel vannak ellátva, melyek valamely már jól ismert alkalmas anyagból állanak, a minőt nagy sebességgel forgó turbinákhoz használni szoktak. E szerkezetek azonban nem képezik a jelen találmány tárgyát. A (d) és (e) födelek közé az (f g) fő tok van szorosan befoglalva, mely két íelhengeralakú (f), illetőleg (g) részből áll és ezeket a hosszirányú és egymáshoz csatlakozó (fi), illetőleg (gl) karimák foglalják szorosan össze (2. ábra). Az (f g) tok egy sor befelé nyúló (h) gyűrűvel van ellátva, melyek a forgó (a) dob (c) gyűrűivel korrespondeálnak és olyan belső átmérővel bírnak, mely az első (hl) gyűrűtől az utolsó (h2) gyűrű felé haladva, fokozatosan csökken, míg magasságuk fokozatosan növekedik, úgy hogy valamennyi, ezen gyűrűk közötti, körülfutó mélyedés átmérője egyenlő. Az (f g) tok (h) gyűrűi közt keletkező ezen mélyedésekbe a forgó (a) dob (c) gyűrűi kényelmesen helyet találnak, úgy hogy, bár a fölületek közt a gőz nagy mértékben való kiszabadulása nem lehetséges, teljesen szoros érintkezés a fölületek közt nincs. A tok (g) részében egy (i) gőzbevezető nyílás van elrendezve, mellyel a gőzbevazető cső van közvetlenül összekötve. A (d) födélben továbbá egy gyűrűalakú (il) horony van kiképezve, mely egy gőzkivezető (i) csatornával közlekedik, úgy hogy gőz vezethető az első helytálló (hl) gyűrű hátulsó lapjára. 1 Az első helytálló (hl) gyűrűben ferde (j) nyílások vannak elrendezve, melyek a gőzt úgy vezetik, hogy az benyomulhat az első mozgó (cl) gyűrűben lévő (k) nyílásokba. A mozgó (cl c c2) gyűrűkben lévő (k) nyílások alakja hegyes, czélszerűen 60°-ú, vagy nagyobb hegyes szögben megtörik, miáltal a gőz mozgási iránya ellenkezőre vál, takozik. A helytálló (h) gyűrűkben lévő nyílások szintén ilyen alakúak, de ellenkező irányú elrendezésében, úgy hogy tehát a gőz, mely a (k) nyílásokba benyomul, nyomást gyakorol a mozgó (cl c c2) gyűrűkre és az a dobot forgásba hozni igyekszik. Ezután a gőz ellenkező irányban nyomul be a legközelebbi helytálló (h) gyűrű nyílásaiba, a hol iránya újból ellenkezőre változik. A gőz ezt követőleg a második mozgó (c) gyűrűre ugyanazon irányban gyakorol nyomást, mint az elsőre és így tovább, míg végül az (m) gőzkivezető csatornába áramlik, a honnan a kondenzátorba vezethető. A helytálló, illetőleg a mozgó gyűrűk nyílásainak magassága gyűrűről-gyűrűre növekedik, mi mellett a nyílások közt (l) hidak képződnek, úgy hogy a helytálló és a mozgó gyűrűk folytonos kenilettel bírnak, melyen (c4 h4) nyúlványok vannak kiképezve. E nyúlványok hasonlóan alakított hornyokba nyúlnak, melyek az (f g) tokban, illetőleg az (a) dobban vannak elrendezve és melyekkel a gőz kiszivárgása a minimumra redukálható. Ilyen (c4 h4) nyúlványokból több is rendezhető el mindegyik gyűrűn a hiost említett czélra. Magától értetődik, hogy pl. a három egy-