33369. lajstromszámú szabadalom • Tagolt kazán
- 3 — lálmány szerint szerkesztett kazán egy elemének két foganatosítási alakját mutatja, a 8. ábra pedig egy sarokba állítható, legyezőalakú kazán fölülnézete, illetve vízszintes metszete. Az 1—5. ábra tisztán sematikus metszeteket ábrázol, melyen a vízzel telt részeket vonalkázással jeleztük. Az 1. ábrán egy (1) szélső elem és két (2 és 3) közbeeső elem látható, melyek mindegyike egy-egy (5) kiugrásokkal ellátott, üreges (4) falból áll. Az egymás mellé sorozott elemek között keletkező terek közül a legnagyobb (6) tér a tüzelőtér, melynek (a kazán mellső falát képező) (5) kiugrások előtt egy tüzelő ajtaja és egy rostélya és kamúaknája van. A (7) ós (8) terek füstcsatornák, melyekben az égéstermények föl- és lefelé áramlanak, ezek közül az első a (6) tüzelőtérrel, a második pedig a kéménnyel van kapcsolatban. A (7) csatornában az égéstermények fölfelé, a (8) csatornában lefelé áramlanak. A 2. ábrában látható módosított foganatosítási alaknál a vízzel telt (4) falaknak a (6) tüzelőtereket határoló részein (9) nyílások vannak kiképezve, miáltal a kazán öszszes tüzelései közlekednek egymással, de az egyes elemeket mégis külön lehet fűteni. Hasonló módon a (4) falaknak a (7) és (8) füstcsatornákat határoló részei is át lehetnek törve, úgy hogy az elem vízzel telt részei lényegükben csakis az (5) kiugrások és a (4) falaknak a kiugrások folytatását képező részei fognak lenni tehát a kazán mellső falával párhuzamosak fognak lenni és úgy a (7), mint a (8) füstcsatornák egy-egy a kazán egész hosszán végignyúló, de egyéb méreteiben az elemek számától független csatornát képeznek. Végül a 3. ábrán látható foganatosítási alaknál az előbb kiugrásoknak nevezett részek a (4) falakkal nem függnek össze, eme (4) falak pedig alkalmas pontokon, mint azt (9 10 és 11) jelzi, át is lehetnek törve. Ennél a foganatosítási alaknál tehát kétféle elemet alkalmazunk, nevezetesen (az (5) kiugrásokat alkotó) (12) elemet és a többé-kevésbbé sima (4) elemet, mely utóbbiak a (12) elemeknek többé-kevésbbé vízzel telt és többkevesebb kivágással ellátott közfalát képezi. A (12) elemek esetleg falazhatok vagy más módon tömören készíthetők, mint azt a rajzon egymást keresztező vonalkázással jeleztük, de lehetne adott esetben a (4) részeket is tömören készíteni. A föntebb leírt (és az 1—3. ábrán ábrázolt) összes foganatosítási alakoknál a kazán mellső föliilete az ütköző fölületekre merőleges, a mellső falon pedig több tüzelőajtó van kiképezve, melyek száma a kapcsolt elemek számától függ. Hogy ez tényleg jellemző az új kazánra, az a 4. és 5. ábrán föltüntetett alaprajzokkal való összehasonlításból világos, melyek két ismert tagolt kazántípus sematikus vízszintes metszetét ábrázolják és melyeken a megfelelő részeket ugyanazok a hetük jelzik, mint az előző ábrákon. Láthatjuk az első pillanatra, hogy ezeknél a kazántípusoknál az elemeknek ütközőfölületekre merőleges A—B szimmetria síkjuk van, melyhez hasonló síkot az 1—3. ábrán kijelölni nem lehet. Ezenkívül a 4. és 5. ábrán a kazán mellső oldala csupán egy elem hosszával, nevezetesen az (1) szélsőelem hosszával egyenlő és a (6) fütőtérhez csupán ezen az elemen át lehet hozzáférni, újabb elemek hozzákapcsolása által pedig a tüzelőtér hosszabb (mélyebb) lesz. Ugyanez áll az 5. ábrán látható szélső (7) füstcsatornákról. Az egyes elemek között levő nyílásokon (vagyis a 4. és 5. ábra bal és jobb oldalán) hozzá nem férhető, míg az 1—3. ábrán látható elrendezésnél több tüzelőajtó van és ezek száma az elemek számától függ. Mondhatjuk tehát, hogy az új kazánnál az egyes elemeket balról jobbfelé haladva kapcsoljuk egymással és a tüzelőtér ajtainak számát abban a mértékben nagyobbítjuk, a melyben az elemek száma nő, de a tüzelőterek mérete a rostély, illetve a huzat irányában változatlanul marad, míg ellenben az ismert kazántípusoknál az elemeket élőiről hátrafelé haladva kapcsoljuk össze egymással, miközben mindig csak egyetlen tüzelőajtónk fog lenni, de a rostély hossza a
