33345. lajstromszámú szabadalom • Újítások szénkénegezőkön

ólom kiolvadt s így a szuronyt újból ólommal ki kellett bélelni, a mi azonban igen nagy szakértelmet igényelt. Jelen találmány ezen hátrányt megszünteti, mivel a (11) cső, mely a szuronynak (25) nyílásainál végződik, a szuronyt a szénkéneg elleu megvédi, ha pedig a szurony mégis eltömődnék, úgy az bárki által könnyen kitisztítható, sőt ki is égethető. Gyakran előfordul, hogy a szuronyt munka közben kell kitisztítani, miért is szükéges, hogy a szuronyt könnyen és gyorsan le lehessen szerelni és újból fölszerelni. E czélból jelen találmány szerint a szurony fölül egy, a szelepházat körülvevő (13) tokban végződik, mely a (14) karimával van ellátva; ezen karima fölfelé nyúló (15) fülekkel bír, melyek a (2) cső alsó végén levő (16) karimának megfelelő nyílásaiba vannak beillesztve. A (15) fülek és a (16) karima correspondáló lyukakkal vannak ellátva, melyekbe (17) csapszegüket bedugva a szurony a (2) csőhöz rögzíttetik. Ha a szuronyt leakarjuk szerelni, akkor csak a (17) szögeket kell kivenni, mikor is a szurony a szelepházról egyszerűen lehúzható. A szuronynak a földbe való szorítására szolgáló (18) lábtámasz jelen találmány szerint nem készül a szuronnyal egy darabból, hanem egy, a (13) tokra ráhúzott (19) gyűrűvel van ellátva, mely a (13) tokon tetszésszerinti helyen beállítható és a (20) csavarral helyzetében rögzíthető. A (18) lábtámasznak ezen alkalmazási módja azon előnnyel is jár, hogy az esetben, ha a lábtámasz letörik, az könnyen pótolható, a nélkül, hogy az egész szuronyt el kellene dobni. Az eddigi szuronyoknak egy további hátránya még az volt, hogy a föld a (25) lyukakat elzárta, úgy hogy a szénkéneg, csak nehezen volt a földbe beszorítható s ennek következtében sokszor a tömítéseknél nyomult ki. Ennek elhárítása czéljából jelen találmány szerint a szuronynak (21) kúpja vastagabb, mint annak csöves (12) része, úgy, hogy a (21) kúp tágabb lyukat fúr a földbe, mint a milyen vastag a (12) cső. A (13) lyukak a (21) kúp fölött vannak alkalmazva, miért is a föld azokat nem zárja el. A (21) kúp külön darabot is képezhet, mely a (12) csőre rá van csavarva. A (3) dugattyúrúd emelésére tudvalevőleg rugó szolgál, mely eddig a (2) csőben volt alkalmazva. Hogy ezen rúgó is a szénkénegtől megóvassék, jelen találmány szerint ezen (22) rúgót a (7) csavar fölött alkalmazzuk, úgy hogy az a szénkéneggel egyáltalán érintkezésbe nem jön. Igen czélszerű, ha ezen (22) rúgót, egy a (7) csavarra erősített (23) csöve! burkoljuk. A földbe belövelendő szénkénegmennyiségének ismert módon való szabályzására szolgáló (24) gyűrűk a (23) cső fölött vannak alkalmazva. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Újítások szénkénegezőkön azáltal jellemezve, hogy az (1) tartány a (2) csőre levehetően van ráerősítve, olyképen, hogy a (2) csövön egy (6) karima van, melyre az (1) tartány alsó szélének támaszkodik, az (1) tartány fölső széle pedig a (7) csavarnak támaszkodik, mely a (2) cső felső végébe becsavarva, az (1) tartányt helyeztében rögzíti; 2. hogy a (8) szelepház a (4) szivattyúhengernek közvetlen folytatását képezi, melyben a (9) rúgó hatása alatt fölfelé záró (10) szelep van alkalmazva; 3. hogy a (8) szelepházra, egy a szurony (25) nyílásáig terjedő cső van becsavarva; 4. hogy a (8) szelepházra rátolt (13) tokkal egy darabot képező szurony (15) füleknél fogva van csapszögek segélyével a (2) csövön alkalmazott (16) karimához erősítve; 5. hogy a (18) lábtámasz egy (19) gyűrűvel van ellátva, mely a (13) tokon eltolható és a (20) csavarral a tokban rögzíthető; 6. hogy a szuronynak (21) kúpja vastagabb, mint a szuronynak (21) csöve; 7. hogy a (3) dugattyúrudat fölfelé szorító (22) rúgó a (7) csavar fölött van alkal-1 mazva. (1 rajzlap melléklettel.) PALLAŐ ftÉ87VÉfOTÁR8A8ÁO NYOMDÁJA BUOAR CTU»