33287. lajstromszámú szabadalom • Újítás órák ütőszerkezetein

galmi helyzetébe visszatér, akkor a (23) ; nyúlvány sem gátolja a forgást, miért is a (4) kerék (5) peczkei az (1) kalapácsot kibillentik. A negyedes kerékre két (21) peczek van ráerősítve, és pedig úgy, hogy azok a (20) kart annyira megemelik, hogy a (14) kilincs a (15) ív alul elforgattatik s utóbbi annyira leesik, mint azt a (16) kar alatt elrendezett (27) körhagyó tárcsa megengedi. Ekkor a (14) kilincs a (20) karnak leesése után a (15) ív fogaiba kap s a (13) kart mindaddig nem engedi helyzetbe elforgatni, melynél az a (8) peczeknél fogva az ütőművet megakasztja, míg csak a (15) ívet annyira meg nem emeljük, hogy a (14) kilincs ismét a (15) ív alá elforog s ennek következtében az ütő műműködése megszakad. A (15) ívet, mint ismeretes, a (7) tengelyre ékelt (11) kerék a (10) peczek segélyével emeli és pedig a (7) tengelynek minden egye3 fordulatánál egy foggal, úgy hogy az (1) kalapács annyit üt, a hány foggal a (15) ív leesett. Fél órák jelzésénél a kalapácsnak csak egyet szabad ütnie, miért is a félóráknak megfelelő (21) peczek oly közel van a negyedeskerék tengelyéhez alkalmazva, (ez a rajzban nincs föltüntetve), hogy ez a (20) kart csak annyira megemeli, hogy a (13) kar a (8) peczket szabadon ereszti ugyan, de a (14) kilincs még a fogazott ív alatt marad s azt nem engedi leesni, úgy hogy a (20 karnak leesésénél a (13) kar is visszatér eredeti helyzetébe s ennek következtében a (9) kerék csak egy fordulatot tehet és így a kalapács is csak egyet üthet, az órákat pedig nem jelezheti. A jelen találmány tárgyát képező újítás lehetővé teszi, hogy az ütőszerkezetet a félóráknál is az órát ismételje. Ezt azáltal érjük el, hogy a félórának jelzésére egy külön (30) kalapácsot alkalmazzunk, mely olyképen van a (20) karral kapcsolatban, hogy az utóbbinak a (21) peczek által való fölemelésénél kibillentetik s a (20) karnak leesésénél pedig visszacsap és a rugóra vagy harangra (ezek a rajzban nincsenek föltüntetve) üt. A (20) kar azonban a teljes órák: nak megfelelően is megemeltetik, s azután leesik, úgy hogy gondoskodni kell arról, hogy a (30) kalapács ekkor a harangra vagy rúgóra rá ne üssön. E czélból a negyedeskeréken még egy (31) peczek van közel a tengelyhez alkalmazva, mely a teljes óráknak megfelelő helyzetnél oly állásban van, hogy a (20) kar nem eshetik le oly mélyre, mint az a félóráknak megfelelően az 1. ábrán látható, miért is a (30) kalapács sem üt le egészen s a harang nem szólal meg. A föltüntetett kiviteli alaknál a (30) kalapács egy (32) tengelyre van erősítve, melyről a (33) kar ágazik el. Ezen kar meggörbített végével a (22) emeltyükarnak támaszkodik, úgy hogy a (20) emeltyűkarnak felemelésénél a (22) emeltyűkar (30) kalapácsot a (33) karnál fogva a (34) vagy más rúgó hatása ellenében kibillenti s így a kalapács a (20) karnak leesése után a rúgó hatása alatt lecsap. Ha a (19) csap helyett egy átmenő tengelyt alkalmazunk, akkor a (30) kalapácsot közvetlenül ezen tengelyre erősíthetjük. Végül még megjegyzendő, hogy mindkét (21) peczek úgy van alkalmazva, hogy a (20) kart annyira megemelik, hogy a (14) kilincs a (15) ívet elereszti, minek következtében az órákat ütő (1) kalapács a félóráknál is működik. A leírt újítással ellátott ütőmű működése már most a következő: A (21) peczek a (20 és 22) emeltyűkarok segélyével a (13) kart és a (14) kilincset a leírt módon kikapcsolja s egyidejűleg a (30) kalapácsot is a (34) rúgó ellenében elforgatja, Mikor azután a (20) kar leesik, a (30) kalapács a rúgó hatása alatt lecsap és a (22) kar (23) nyúlványa a (26) peczket szabadon ereszti, úgy, hogy az (1) kalapács ismert módon az órákat üti. A félóráknak megfelelő helyzetnél (1. ábra) a (20) kar a (28) peczek által határolt legmélyebb helyzetébe esik le, úgy hogy a (30) kalapács még mielőtt az (1) kalapács működésbe jön, a harangra lecsap és a félórát jelzi. Az egész óráknak megfelelő helyzetnél a (29) negyedeskerékre erősített (31) peczek nem