33231. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék gázoknak keverékeikből való kikülönítésére

sikerült oly keverékeket előállítani, melyek 60°/o oxygént tartalmaztak. A nyomás növelésével természetesen a teljesítmény is növekedik. Bármilyen is legyen a cső hossza, a légtartály közelében mindig találunk egy zónát, mely oxygénmaximummal b?r ; ha a cső körülbelül egyenlő az említett hullám hoszszával, akkor a cső végei közelében egyegy oxygénmaximumot és a cső közepén egy oxygénminimumot kapunk; ha pedig a cső a hullámhossznak többszörösével egyenlő, akkor annyi a minimum, mint a hány hullám képződhetik a csőben, míg a maximumok száma egyenlő a minimumoknak eggyel növelt számával. Az 5. ábra a készüléknek oly foganatosítás! alakját láttatja, mely a gyakorlatban az oxygénnek levegőből való kikülönítésére alkalmazható. Ezen foganatosítás! alaknál a cső két maximummal bírván, ezen pontokban a (H) leágazások vannak elrendezve, melyek a közös (G) csővel közlekednek. Egyidejűleg a könnyebb gázt is fölfoghatjuk az által, hogy a minimum pontján a (Gl) leágazást rendezzük el, melyet egy harmadik (E2) csap segélyével egymásután záratunk és nyitunk; ezen csapnak átbocsátó nyílása, miként az (El) csapé, az (E) csap nyílásához képest derékszög alatt van elrendezve. A levegő áramát időnként félbeszakító közegek különféleképen foganatosíthatók. Azokat egyszerű hengeres csaptestek gyanánt képezhetjük ki, melyek egy közös tengely körül forognak, a mint ez az 5. ábrában föl van tüntetve. De lehet azokat alkalmasan lyukasztott, egymással párhuzamos korongok gyanánt is kiképezni, a mikor is két rögzített korong egy közöttük elrendezett, forgásba hozott és megegyező lyukasztásokkal ellátott harmadik korongnak felületeihez illeszkedik. A rögzített korongok egyike és a forgatott korong a 7., illetőleg 8. ábrában van föltüntetve. Ugyanezen czélra csapókat vagy szelepeket is alkalmazhatunk, melyeket alkalmas bütykös korongok, vagy más közegek segélyével működtethetünk. Végül lehet oly közegeket is alkalmazni, melyek a légnyomás hatása alatt önműködően szakítják meg az áramot, mint a minők pl. a sírenek vagy a vibráló lemezrugók. Természetesen elektromágneses szerkezeteket is alkalmazhatunk. A 6., 7. és 8. ábrákban föltüntetett készüléknél egy forgó korong két rögzített korong között van elrendezve, mely az áramlás megszakítója gyanánt több elkülönítő csövet szolgál ki, melyek egymást hatásukban elősegítik. Az (a) fémkorong a (b) tengelyre van ékelve, mely a (c) szíjkorongra fektetett szíj segélyével forgattatik. Az (a) korong két homlokfölületéhez két rögzített (d dl) korong illeszkedik, melyek a tengelyre lazán vannak rátolva és rugók segélyével a forgatható koronghoz szoríttatnak. Ezen korongok a 7. és 8. ábrában föltüntetett módon vannak lyukasztva. A forgó (a) korongban négy (e) áttörés van kiképezve a levegő átbocsátására és négy kisebb (f) áttörés az oxygén elvezetésére; ez utóbbi áttörések az (e) áttörésekhez képest 45°-kal vannak eltolva. Midőn az (a) korongnak a (d dl) korongok közötti forgása közben a három korongnak (e) áttörései egymást födik, a levegő szabadon átáramolhatik; ha pedig az (f) áttörések födik egymást, akkor az oxygén vezettetik el. Ezen korongok 'tehát ugyanazon szerepet töltik be, mint a 2. ábrában az (E) és (El) csapok. A korongok minden fordulat közben négyszer szakítják meg az áramlást. A (d) korong mindegyik (e) áttörésével egy-egy (g) cső közlekedik. Ezen csövek másik végükkel a gyűrűs (h) légkamrával vannak összekötve. A légkamrával és a koronggal való összeköthetés ezé Íjából a csövek meg vannak görbítve; már föntebb említettük, hogy a cső meghajlása nem befolyásolja a leírt jelenségeket; a csövek különben akként vannak elrendezve, hogy az oxygénmaximum a csövek meggörbített részében lépjen föl, melyből az (i) leágazások érintőleg indulnak ki és másik végükkel a (d) korongnak (f) áttöréseivel vannak összekötve. Az elkülönített gázok fölfogására a koncentrikusan elrendezett gyűrűs (j) és (k) tartályok szol-