33189. lajstromszámú szabadalom • Szénaforgató
lyodása, mint ez az ismert dobforgatóknál különösen nedves szénánál történik, az új forgatónál teljesen ki van zárva. Rövidesen összefoglalva mondhatjuk, hogy a találmány tárgyával az eddig ismert megfelelő gépek összes hátrányai a legegyszerűbb módon küszöböltetnek ki, anélkül, hogy ez által a szerkezet bonyolódottabbá válnék, sőt ez az eddig használt különböző készülékekkel szemben jóval egyszerűbb és az új forgató kezelése annyira áttekinthető, az erre ki nem képezett személyzet iskönynyen dolgozhat azzal. Mellékelt rajzon a találmány tárgyának példaképeni foganatosítási alakja látható, és pedig: 1. ábra oldalnézet, 2. ábra hátsó nézet. A (2) kocsikereket hordó (1) tengelyen a (3) váz lenghetően van megerősítve, melyen fölül és alul a (4) csapágyakba egymás fölött két párhuzamos (5 és 6) tengely van ágyazva, melyek több merőleges (7) hajtó láncz segélyével vannak összekötve, a melyek a (8) fogak vagy villáknak (9) tartóvasait hordják. A (2) kocsikerekek közt elhelyezett lánczok előnyösen a forgató teljes belszélességére kiterjedő (9) tartóvasakkal szerelhetők föl, melyeken (8) villák, mint 2. ábrában látható, váltakozva vannak elrendezve. Az (5 és 6) tengelyek természetesen a (2) kerekek nyomtávolán túl is meghosszabbíthatók és itt is (10) lánczkerekethordhatnak, melyek a kocsikerék nyomtávolán kívül lévő villás lánczok működtetésére szolgálhatnak. Előnyös úgy belül, mint kívül szorosan a kocsikerékhez közel villás lánczot alkalmazni, hogy a kocsikerek által lenyomott széna lehetőleg biztosabban lazíttassék, illetve fordíttassák. Az egyes (8) fogak alakja és megerősítése természetesen teljesen tetszés szerinti, föltéve hogy ez által ezek szükségelt rugalmassága mindenkor megóvatik. Mint 1. ábrából kitűnik, közel (S)-alakú villákat alkalmazunk, melyek az által, hogy a megerősítési hely körül spirálist képeznek, nagy rugalmasságot nyernek. A kocsikerekek mozgását a fordító szerkezetre tetszőleges alkalmas közlőművel vihetjük át. így pl. a rajzban, a jobb (2) kocsikerékkel kényszerkapcsolással összekötött (11) lánczkerék szolgál a hajtásra, melynek (12) láncza a fölötte levő (5) tengelyre erősített (13) lánczkeréken fut. Utóbbi természetszerűleg alkalmas oldható (14) tengelykapcsolással van ellátva, mely a (15) kapcsoló emelőnek a (16) vezető ülésről való működtetésekor a szénafordítószerkezetet majd be- majd kiiktatja. A gép ezenkívül oly szerkezettel van ellátva, hogy egyrészt a megmunkálandó mező talaj minőségére való tekintetből, másrész a forgatónak utakon és országutakon való szállíthatásakor magasabbra vagy alacsonyabbra legyen beállítható. Ezen állítókészűlék vagy a (16) ülésről kezelhető csigahajtómííből állhat, mely egy az ekkor görbített (1) tengelyre erősített csigakereket úgy működtet, hogy a szénaforgató vázát tartó görbített tengelyrész, magasabbra, illetve alacsonyabbra állíttatik be. Egy második ugyanezen czélt szolgáló egyszerűbb szerkezet az 1. és 2. ábra szerint (17) vonórúdból áll, mely a (16) ülés közelében elhelyezett (18) anyahüvelybe jár és a (19) kézikerékkel van ellátva, másik vége pedig a (20) kocsirúdhoz, illetőleg villásrúdhoz csuklósan van megerősítve. A (17) rúd bekötési helye a rúd (21) csuklóján túl alkalmazandó, úgy hogy ha a (19) kézikerék forgattatik a (20) kocsirúd és (3) váz közti (17) rúdrész vagy meghosszabbodik, vagy megrövidül és a váz a kocsirúdhoz képest, melynek helyzete a vonóerő (ló) által meg van határozva az (I) tengely körül elfordul, miáltal a forgatókészülék siilyed vagy emelkedik. Hogy daczára ennek a (12) láncz feszített állapotban tartassák, a (3) vázra csuklósan ágyazott (22) kart alkalmazzuk, mely saját súlyánál fogva a (23) feszítő hengert szorítja a láncz felé. A találmány tárgya természetesen egyes alkatrészeiben a leírt és ábrázolt kiviteli alaktól eltérhet, anélkül, hogy ez által a szóbanforgó találmány keretét túllépné.
