33157. lajstromszámú szabadalom • Gép zárókupakoknak palaczkokon való megerősítésére

- 2 — rúd fölső végén az (5) karon hordja az alább leírandó kupakoló fejet. A (3) rúd alsó végéhez a (8) csap segélyével a (6) hajtórúd van kapcsolva, mely másrészről a (10) tengelyről hajtott (9) forgattyútárcsa (7) forgattyúcsapjához van erősítve. A (10) tengely a (12) szíj tárcsáról hajtható és azzal a (14) lábítóval működtethető (13) oldható tengelykapcsolás segélyével köthető össze. A (7) forgattyúcsaphoz a (15) excenter van erősítve (3—9. és 36. ábra), mely a (6) hajtórudou (18) vezetékekben vezetett (17) rédat és ennek közvetítésével a (3) rúd belsejében vezetett (21) rudat emelheti. Ezen mozgás megengedésére a (21) rúd a (8) csapot keresztülbocsátó hosszlyukkal van ellátva. A (17) rudat a (15) excenter a kerületén gördülő (19) csiga segélyével mozgatja. A (21) rúd fölső vége a kupakolófej működtetésére szolgáló és az (5) karba ágyazott (23) kétkarú emelő belső végének emelésére szolgál, míg ezen emelő visazamozgatását, valamint a (21) rúd letolását a (27) rúgó eszközli, mely egyrészről a csúszó (25) hüvelyre, másrészről pedig a (29) csavaranyához támaszkodik. A (3) oszlop a (30) nyúlvánnyal van ellátva, melyet a (3) rúd egy (31) villájának szárai fognak közre, úgy hogy a (3) rúd csupán föl és le mozoghat, elfordulás ellen, valamint oldalirányú rezgések ellen azonban biztosítva van. Az (1) kupakolófej, a mint ez a 4—9. ábrából látható, a 11. ábrában külön, föliilnézetben föltüntetett (33) hengerből áll, melyben előnyösen egyenlő távolságokban a körben elrendezett (34) hengeres furatok, a rajz szerint nyolcz ily furat van alkalmazva, melyek alul szűkebbekké válnak, fölül pedig a hengerbe csavart üreges (37) nyél (36) kiszögelése által letartott (35) födővel vannak lefödve. A (37) szár fölső része az (5) karban eltolhatóan van ágyazva és a (38) nyílásába nyúló (23) emelő által mozgattatik fel és le. Ha a (21) rúd fölemelkedik, a (37) szárt lenyomja, míg ha a (21) rúd sülyed, a (37) szár a (25) rúgó kitágulása folytán emelkedik. A (33) hengeren függélyes irányban eltolhatóan van a (40) gyűrű illesztve (12., 13., 14. és 17. ábra), melyet az alábbiakban fölső gyűrűnek fogunk nevezni és mely két diametrálisan szemben fekvő (41) fül segélyével van a (42) csapokon vezetve. A fülek alul szélesebbre vannak kifúrva a gyűrűt emelő (43) rúgok és ezek ellentámasza gyanánt szolgáló (44-) kiugrások befogadására. A (40) gyűrűből a (47) henger nyúlik le, mely a befelé nyúló (48) karimával van ellátva (12. ábra). Ezen karimára a 18. és 19. ábrában külön kirajzolt (49) gyűrűalakú lemez van helyezve, mely a (47) hengeres nyúlvány üregének megfelelő átmérővel bír és mely nyolcz sugárirányú (50) horonnyal van ellátva. Mindegyik ily (50) horonyba egy-egy a 15. és 16. ábrában külön föltüntetett (52) kupakszorítópofa van ágyazva, melyek arra szolgálnak, hogy a kupak lenyúló hengeres részét, a mely a tömítőgyűrűt tartalmazza, j kihúzzák és lelapítsák. Az (52) szorítópofák kúpos vagy lejtős (53) orrokkal és lefelé nyúló tulajdonképeni (54) szorítópofákkal vannak ellátva, a mely utóbbiak a megfelelően kanyarított (55) húzó fölületekké vannak kiképezve. Az (54) nyúlványok határolják a pofák kifelé való mozgását a (40) gyűrű (48) karimájába való ütközésük által. Az (52) pofák az (56) tekercsrugók által szoríttatnak kifelé, melyek egyrészt az (53) orrok belső lapjához, másrészt pedig egy a 20. és 21. ábrában külön ábrázolt (58) gyűrű radiális furatainak fenekéhez támaszkodnak. Az (58) gyűrűnek a rúgókat befogadó furatai küllőszerű (60) nyúlványokban vannak alkalmazva, melyek a 19. ábrában föltüntetett (49) gyűrű radiális hornyaiba illeszkednek, úgy hogy a (49) és (58) gyűrűk egymásba illesztve egyetlen darabot hépeznek, melyben a szorítópofák sugárirányban elmozgathatóan rugalmasan vannak ágyazva.