33018. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a hajóellenállás csökkentésére

csökkenés az egész farnál többé-kevésbbé érvényesül. Ideálisnak volna mondható, ha a hajófar teljesen, úgyszólván körülbur­koltatnék a csavaráram által. Czélszerű ezért a hajófart végén kissé emelkedően kiképezni, hogy a csavaráramnak utolsó és a leghosszabb emelőkaron működő része is lehetőleg kihasználtassák. Ha a csavarok száma nagyobb, mint a mennyi a hajó hátsó részén szükséges forgatónyomaték eléré­séhez kell, akkor egynéhány csavart a hajó előrészén is lehet oly módon alkalmazni, hogy a forgató nyomatékok maguk közt ki­egyenlítődjenek. A nyomatéktöbbletek az­után egyszerűen függőlegesen emelőleg hatnak a hajótestre és csökkentik a be­merülést. A hajófar alatt működő többi for­gató erők hasonló módon hatnak, a mennyi­ben a hajó elején a haladás ellen működő nyomást egészen, vagy részben ellensúlyoz­zák, nevezetesen akkor, midőn a hajó hátul be akarna merülni. Ha a Froude-féle hullám a hajófar alatt létre jön, akkor annak hatását jelen be­rendezés lényegesen fokozza, a mennyiben a csavaráram lényegében annak irányát veszi föl, ha pedig a jelzett hullám nem lép föl, akkor azt részben a csavaráram pó- , tolja, mely épen akkor már azért is előnyö­sebben hathat, mert a hajó inkább hátrább hajolni törekszik, mint máskülönben, épen úgy, mint a hogy ezen áram a középhely­zetből kiforgatott kormányra tetemes nyo­mást gyakorol (lásd: Dick- & Kretschmer 1902. 422., 423. oldal). Építettek ugyan már hajót fenékalatti csavarral, de ott inkább az ilyes csavarok nagyobb hatás fokának hasznosítása, vagy a hajónak nagy mozgékonysága volt a czél és ennélfogva a hajótestnek eddig szoká­sos szélességi és hosszméreteit tartották meg. Hogy ily módon nem voltak oly hatá­sok létesíthetők, mint a jelen berendezés­nél, az magától értetődik. Ehhez járul még mellékesen az az előny, hogy a gyorsan járó csavarok kicsiny, könnyű és gazdaságos gépeket, valamint csekély gép- és szénhelyiséget igényelnek, a mi bizonyos körülmények közt mélyre­ható jelentőséggel bír. A kísérletek tényleg igazolják, hogy a csomónként! szénfogyasztás az itt leírt ha­jónál, egészen eltekintve azon csekély ab­szolút értékből, mely a gyors járású gép számlájára irandó, a haladás fokozásánál csak igen kevéssel emelkedik, míg farcsa­varos hajónál oly mértékben nő, hogy a sebességnek egy bizonyos határon túl való | fokozása teljesen lehetetlennek látszik. A rajz 1—3. ábráin a fönti szabályok szerint épített hajó három kiviteli alakja látható oldalról néz70, a 4—7. ábrák néhány foganatosítási ala­kot mutatnak alulról nézve, a 8. és 9. ábrákon pedig két keresztmet­szet van föltüntetve. (a) a hajó fenekét, (b) a gép befogadá­sára szolgáló alsó részt, (c) csavartenge­lyeket, (d) a csavarokat, (e) a hajó fene­kén lévő síneket, (f) a csavaráram odave­zetésére, (f 1) pedig annak elvezetésére szol­gáló csatornát jelenti, ha azt akarjuk, hogy a csavaráram különösen a hajófar legvé­gén működjék és azt teljesen körülára­molja, miért is a csatornafalak itt erősen eltávolodnak egymástól (4. ábra). Az 1. ábrán két csavar elől, négy pedig hátul van alkalmazva egy közös vízszintes (c) tengelyen, mely a hajónak körülbelül közepén helyet foglaló (b) alsó részből mindkét oldalon kiáll. A 2. és 7. ábrákon a (b) alsó rész a hajó végén van alkalmazva és a kissé lejtős (c) tengelyen négy (d) csavar foglal helyet, melyek mindnyájan a (b) alsó rész előtt állnak. A 3. ábra lénye­gében ugyanazt a typust mutatja, mint az 1. ábra, csakhogy itt még a csavaráram oda- és elvezetésére (f) és (fi) csatornák szolgálnak (lásd 4. ábrát is), mi a 8. ábrán az (e) sínekkel van elérve. Ezek a csator­nák normális körülmények közt oly széles­ségűek, hogy a csavaráram szabad kifej­lődésének akadályul ne szolgáljanak, hátul azonban, mint már említve volt, lehetőleg az egész farra kiterjednek. Az 5. és 6. áb­rák két párhuzamos (c) tengellyel bíró ha­jónak kiviteli alakját mutatják, első eset-

Next

/
Oldalképek
Tartalom