32962. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egyenáramú horgonnyal bíró váltakozó áramú gépek szabályozására

— 3 — het és független a rotorba vezetett vagy a rotorból elvezetett áramok fázisainak számától. A keféken föllépő feszültség a (T) transzformátor segélyével minden esetben a stator (munka vagy hálózat) feszültség teljes értékére hozatik és például alsynehron futásnál a rotor által visszaadott energia bizonyos mértékben a statorba visszaszoríttatik, úgy hogy a hálózatból a leadott mechanikus munkának és a veszteségeknek megfelelő elektromos energia vétetik föl. Minthogy tehát csak a rotorban és statorban levő feszültségek különbsége jön tekintetbe, ennekfolytán a forgásszáni szabályozása úgy a statorfeszültség változtatása, mint a rotorfeszültség változtatása által is azaz általában a különbség változtatása, vagy a kettő bármelyikének változtatása által is történhetik. Az üzemviszonyokra előnyös, ha a fáziseltolódást az által szabályozzuk, hogy például a (T) transzformátortól a (B1 B2 B3) kefékhez haladó vezetékekbe ellenállásokat kapcsolnak be. Ezt addig fokozhatjuk, hogy a szekunderáramok szabályozását kizárólag ellenállások végzik, melyek a (B1 B2 B3) kefék közé vannak bekapcsolva. Ezen példa a 2. ábrában van föltüntetve, mely esetben az I., II., III. pontoknál állandó vagy tetszés szerint változtatható feszültséget alkalmazhatunk. Az 1. és 2. ábra szerinti példáknál a stator és rotor tekercsrendszerei úgy a hatásos forgatónyomatékot adó áramokat (munkaáramokat), mint a mezőt előállító áramokat (mágnesezőáramokat is vezetik. Ezen két áram részéré külön tekercseket is alkalmazhatunk ; így példáúl a 3. ábrában a statoron kettős tekercsrendszer van alkalmazva. A forgómező egyrészt (Pl P2) tekercsrendszerekben és másrészt az (S) tekercsben ellenelektromótorikus erőt állít elő, melyek különbsége arányos a mótor forgásszámával ; e mellett állandó erővel bíró forgómező tételezendő föl. Ha a (Pl P2) és (S) tekercsrendszereket és pedig mindenkor a hozzátartozó fázistekercseket sorozatosan kapcsoljuk, akkor a különbözeti feszültség ezen sorozatok végein lép föl. A forgásszám szabályozása a sorozatosan kapcsolt feszültség változtatása által történik. Minthogy ezen elrendezésnél a sorozatosan kapcsolt fázistekercsek összesége nem képez mágnesmezőt, ennélfogva a forgómezőt egy külön elrendezett (kétfázisú) (M) gerjesztőtekercsnek kell előállítania. A 3. ábra egy ily elrendezést mutat; (Pl) és (P2) képezi a két fázisnak megfelelő és egymástól különállóan készített statortekercset. Ezenkívül a stator az említett (M) tekercset tartja. A rotoron a két fázistekercs egymással kombinálva (8) Gramme-féle gyűrűtekercs gyanánt van foganatosítva. Az egyik sorozat a (Pl) statortekercsből és a (B2 Bl) kefék közötti rotortekercsből áll, mely sorozat a változtatható (eo') feszültségbe van iktatva, míg a másik sorozat a (P2) statortekercsből és a (B3 B4) kefék közötti rotortekercsből áll és a változtatható (eo") feszültségbe van iktatva. Az (M) tekercs által előállított forgómező adott nagyságánál, a mótor által elérni szándékolt forgásszám a (P S) sorozatokba kapcsolt többfázisú feszültséggel egyenes arányban áll. A külön alkalmazott gerjesztő- (mágnesező-) tekercs (szintén kétfázisú) feszültsége a 3. ábrában (e') és (e")-vel van jelölve. Ezen feszültségek változtatása által a mágnesmező megváltozik és ezzel egyidejűleg a mótor forgásszáma szabályoztatik (lásd a 4. igénypontot). Az 1. és 2. ábrában a fázistekercsek egymással Gramme-féle tekercsek gyanánt vannak kombinálva. A 3. ábrában a fázistekercsek különállóak. Magától értetődik, hogy Gramme-féle tekercsek helyett bármely ismert váltakozóáramú tekercseket alkalmazhatunk. Az 1 : 1 tekercsviszonytól való eltérés a feszültségek viszonyában transzformálást tesz szükségessé. Mint említettük, a stator- és rotorfázisos száma általában tetszés szerint és egymástól függetlenre választható. Egyáltalában m-fázisszámú statorral és n-fázisszámú rotorral bíró többfázisú elrendezés különleges példája a 4. ábrában van föltüntetve, melynél a többtengelyűen (több-