32949. lajstromszámú szabadalom • Gyorsírógép

— 2 — 4. és 5. ábra oly gyorsíró gép elölnézete és alaprajza, melynél a nyomtató betűk egy függélyes dobon elrendezett papírlapra jegyeztetnek föl folytonos módon, a hol a dob csavarvonal mentén történő állandó forgó mozgást végez, a 6. és 7. ábra pedig egy vízszintes dob működtetésére szolgáló szerkezetet mutat vázlatosan, a hol az írást folytonos módon följegyző dob szintén csavarvonalban történő folytonos forgó mozgást végez. Ezen géptípusok részletes leírása előtt czélszerű lesz a nyomtatás alapelvét kifejteni. Tegyük föl, hogy a lenyomtatási helyek száma négy, mely középnagyságú szám a gép könnyű és czélszerű kezelhetőségét teszi lehetővé. Ekkor a billentyűket és a hozzájuk tartozó nyomtató karokat szintén négy csoportba kell beosztani, melyek egyenként a négy lenyomtatási helynek felelnek meg, vagy más szavakkal, a gépen négy billentyűzet rendezendő el. Hogy a gép terjedelme minél kisebb legyen, előnyös az egyes nyomtató karokon két-két betűt elhelyezni, a mint ez bizonyos rendszerű írógépeken is szokásos. Ez esetben váltóbillentyűk alkalmazandók, melyek lehetővé teszik, hogy a két betű bármelyike ugyanazon sorra legyen nyomtatható. Minden billentyűzet úgy van összeállítva, hogy az egyes hangok, legalább fonetikailag, a lehető leggyorsabban legyenek leírhatók, mely czélból, némely betűket esetleg két különböző billentyűzetben is elrendezhetünk, ha ezen betűk előreláthatólag gyakran nyomtatandók le egyidejűleg ugyanazon szótagban. így tehát egyetlen lenyomással egy, kettő, három vagy négy betűt nyomtathatunk le a négy lenyomtatási helyre s akármilyen legyen a lenyomott betűk vagy jelek száma, a papírszalag a szók vagy szótagok elválasztása czéljából mindig a legnagyobb (tehát a fölvett esetben 4 betűnek megfelelő) távolsággal fog előre mozdulni, még ha csak két vagy három (szomszédos vagy nem szomszédos) betű nyomtattatott is le egyszerre. Tegyük föl, hogy a «bír» szót kellene lenyomtatni. Ekkor csak a szó három betűjének megfelelő három billentyűt kell egyszerre lenyomni, a hol a (bh*betű az első ! billentyűzetben, az (i) a harmadikban és (r) a negyedikben foglal helyet. Ez esetben a lenyomtatott szó a (b) és (i) betűk között egy hézagot mutat, mivel a szó csak i három betűből áll s a második billentyűzetet nem használtuk. Ha most a billentyűket elbocsátjuk, egy ismeretes szerkezet a papírt olyan darabbal mozdítja előre, a milyen szükséges volna akkor, ha négy betű nyomtattatott volna le. Ha a «brit» szót akarjuk leírni, akkor, mivel a szó négy betűje ugyanezen sorrendben fordul elő a négy billentyűzetben, a betűknek megfelelő billentyűket egyszerre nyomjuk le, mely esetben a lenyomtatott betűk között nem lesz hézag. Ha a «Wien» szót akarjuk leírni, mely szó fonetikailag «Win»-nek hangzik, akkor csak az első, harmadik és j negyedik billentyűzet megfelelő billentyűit nyomjuk le egyszerre. A mellett valamely speciális berendezés segélyével azt is elérhetnénk, hogy a betűk szótagonként, sőt szavanként csoportosíttassanak, minden szó között megfelelő hézag hagyásával. A rajz 1. ábrája a billentyűk és lenyomtatási helyek elrendezésének alapelvét mutatja vázlatosan. A négy billentyűzetet az (1 2 3 4) számok jelzik s az első billentyűzet hat billentyűt, a második kettőt, a harmadik négyet s a negyedik szintén négyet tartalmaz, a hol az egyes billentyűzetek billentyűinek száma s a betűk elhelyezése gondos tanulmányozás után állapítandó meg, hogy a szótagok vagy szók a lehető legkönnyebben és leggyorsabban legyenek leírhatók. A csoportok s a csoportokban a billentyűk száma különben szaporítható. A föntebb ismertetett szerkezet segélyével az (1) billentyűzet összes betűi az (5) helyen, a (2) billentyűzet betűi a (6) helyen, a (3) billentyűzet betűi a (7) helyen s végül a (4) billentyűzet betűi a (8) helyen nyomtathatók le, ez okból következik, hogy ugyanazon billentyűzet két betűje nem nyomtatható le egyidejűleg, el-