32942. lajstromszámú szabadalom • Átmeneti önműködő vasúti kocsikapcsolás
— 2 — tást nem gyakorol, miután a rúgó által a (6) bütykökre kifejtett erő a (2) villa forgási tengelyén megy keresztül, vagyis az emelőszerkezet holt pontjában áll. Ennélfogva az emelőrúgót oly erősre is vehetjük, hogy a kapcsolófejet lassan fölemelje, ha azt bizonyos mérvben a holtpontból kimozdítottuk. Ez a törzsszabadalomban ismertetett szerkezetnél nem volt lehetséges, mivel az emelőrúgó a kapcsolófej leforgatott helyzetében fejtette ki erre legnagyobb mérvű emelő hatását, a mennyid ben egyrészt a rúgó nyomatéka ezen helyzetben volt a legnagyobb, másrészt pedig a kapcsolófej súlyának nyomatéka ekkor volt a legkisebb. A rúgó tehát akkor segített a legkevesebbet, a mikor a leginkább szükség lett volna reá. Az új szerkezetnél azonban a mily mérvben kimozdítottuk a kapcsolófejet a holt pontból és emeljük azt, a mint a kapcsolófej súlyának nyomatéka növekszik, tehát növekszik egyszersmind a (4) rúgó által kifejtett emelőnyomaték is, úgy hogy a rúgó kellő méretezés mellett a kapcsolófej bizonyos mérvű kimozdítása után már magától emelheti a kapcsolófejet vízszintes helyzetébe, melyben egyrészt az által, hogy a rúgó nyomatéka ezen helyzetében a legnagyobb, de főként azért, mivel a (8) hüvely sík (10) vége a (6) bütykök sík x—x fölületéhez szoríttatik, eltérően a törzsszabadalom szerinti szerkezettől, magától rögzítődik. A (4) rúgó méreteinek kellő megválasztása által elérhetjük azt, hogy a kapcsolófej csak lassan emeltetik föl és hogy csak kevés erő szükséges annak leforgatására. A viszonyok azonban a leforgatásnál ép oly kedvezők, mint a fölemelésnél. Daczára annak, hogy a szerkezet önmagát rögzíti mindkét állásában az (5) biztosító csapot itt is alkalmazhatjuk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Javítás a 29176. sz. szabadalomban védett vasúti kocsikapcsoláson, jellemezve az által, hogy az önműködő kapcsolófejnek ágyazására szolgáló csap helytállóan vagy helyben mozgóan van a vonóhorog nyelébe erősítve és a kapcsolófej emelőrúgója a fej villás szárának oly helyén támad, mely a rúgó erejének irányára és a forgási csapra nézve a kapcsolófej leforgatott állásában teljesen vagy közelítőleg holt pontban fekszik, de melynek karja a kapcsolófej ütköző által határolt emelkedése közben fokozatosan nő. 2. Az 1. alatt igényelt elrendezés foganatosítási alakja, jellemezve a kapcsolófej villaalakú nyelén, ennek hossztengelyére merőlegesen alkalmazott bütykök és a vonórúdra tolt emelő rúgó segélyével ezen bütykök felé szorított, a vonórúdon eltolhatóan elrendezett hüvely által. (I rajzlap melléklettel.) -At-LAS RÉSZVÉNY rAftSASAO NYOMDÁJA BUDAPESTÉ*
