32908. lajstromszámú szabadalom • Gázfejlesztő kátrányt nem tartalmazó szegénygáz előállítására

zött lévő tér egész keresztmetszetére kiterjed. Valamivel a (16) rostély fölött a gázfejlesztő hátsó falában egy, a rostély tisztítására szolgáló és valamely ismert módon légmentesen elzárható (18) bolygató nyílás van alkalmazva. A rostély alatt, a (15) elvezető csővel közlekedő, ismert szerkezetű hőrekuperátor van beépítve, melyen egyrészt a kész szegénygáz megy át, másrészt pedig a külső levegő, mely ily módon előmelegszik és a gázfejlesztő falában kiképezett (20) csatornán és az ehhez csatlakozó (21) csövön át a (4) lejtős rostély alá jut. A levegő beszívatására •—mint az ily gázfejlesztőknél általában szokásos — gőz használható, mikor a gázfejlesztő fúvatására gőz és meleg levegő keverékét használjuk. Végül a (4) lejtős rostély alatt lévő (22) tér egy hamúaknát képez, mely a tűzhely oldalfalain kiképezett (23 24) ajtókon át férhető hozzá. Eme leírt gázfejlesztő működési módja a következő: Alágyújtásnál az (1) tűzhelybe az egyébként légmentesen zárt (3) garaton annyi kátránymentes tüzelőanyagot töltünk a gázfejlesztőbe, hogy ez a (4) rostélyt és a lejtős (6) fölületet teljesen befödje és mikor ez a tüzelőanyag eléggé izzásba jutott, a (10) csavart forgásnak indítjuk. Ez a csavar megfelelő mennyiségű oly tüzelőanyagot vezet a gázfejlesztőbe, minőt a rendes üzem föntartására használunk. A tüzelőanyag bevezetését akként szabályozzuk, hogy a tűzhelybe bevezetett és a rostélyon fekvő izzó szén alatt elhaladó friss tüzelőanyag kátrányos illanó alkotórészeit teljesen elveszítse, mielőtt az a (17) térbe jutna, hogy tehát ez a tér lassan oly tüzelőanyaggal teljen meg, mely illanó alkotó részeit a (4) rostélyon végbe ment lepárlás következtében elvesztette. Mikor a (4) rostélyon égő tüzelőanyag fekszik és a (17) tér illanó anyagokat nem tartalmazó izzó szénnel telt meg, a gázfejlesztő normális üzembe jut. Ekkor a (10) csavar folytonosan szállít újabb tüzelőanyagot a tűzhelybe, mely a (4) rostélyon vékony (25) rétegben helyezkedik el és a fölötte fekvő izzó (26) réteg hatása alatt kátrányos alkotórészeit teljesen elveszti. A (25) rétegből lepárolt kátrányos anyagok az izzó (26) rétegen áthatolva, részben elbomlanak, azután a (27) nyíl irányában tovább mennek és a (17) térben lévő tiszta, izzó tüzelőanyagon hatolnak át, melyet a (26) rétegből jövő égésterményeket magas hőmérsékletre hevítenek, úgy hogy ez a réteg hathatós tisztító oszlopot képez. Eme leírt működési módból következik, hogy az (1) tüzelőtérben képződő és a (15) csövön át a (28) nyíl irányában távozó égéstermények teljesen tiszták, mert a friss tüzelőanyagból származó lepárlási termények, mielőtt a (15) csőbe jutnának, teljesen elbomlanak, a bomlásterméket képező állandó gázok pedig a közvetlenül képződött szegénygázzal keverődve, ennek mennyiségét nagyobbítják. Másrészt azt is láthatjuk, hogy a friss tüzelőanyag — mielőtt az a (26) rétegbe jutna — a (4) rostélyon és a lejtős (6) fölületen a (29) nyíl irányában mozog, tehát kátrányos alkotórészeit lepárlás által elveszti és így kátrányos alkotórészeket nem tartalmazó égésterményeket szolgáltat. Megjegyezzük még, hogy ez a kátrányos alkotórészeket nem tartalmazó tüzelőanyag a (17) tisztító oszlopot is táplálja, mert abban a mértékben, a melyben ez az oszlop elég és a (16) rostélyon áthull, a nyers tüzelőanyagot szállító (10) csavar —mely első sorban az (1) tüzelőtér táplálására szolgál — a (6) fölületen át a (17) oszlopot is táplálja. Ily módon a tisztító oszlop széntömegét ugyanaz a (10) csavar pótolja, mely a tüzelőtérnek szénnel való ellátását végzi. A mi a (4) rostély lejtősségét illeti, ez olyan, hogy a szén egy része a rostélyon visszacsúszik és a (13) lemezre hull, melyen az a (14) csövön bevezetett levegő és gőz hatása alatt teljesen elég. Végül még megjegyezzük, hogy ha a használt tüzelőanyag minősége a (17) tisztító oszlop alkalmazását fölöslegessé teszi, a (7) választófal el is maradhat és a (4) rostély közvetlenül a gázfejlesztő hátsó