32901. lajstromszámú szabadalom • Csöveknek falakba és egymáshoz való kötése

megegyezően vannak kiképezve, míg a (k) kapcsolódarab az összekötendő csővégek szemölcseinek megfelelően csatornákkal van ellátva;. A 4. ábrán bemutatott foganatosítási alaknál az (1) csövön lévő (m) és (n) csa­tornák nem kifelé, hanem befelé dombo­rodnak s beléjük az (o) csőnek szintén be­felé nyúló (p) szemölcsei, illetve kiszöge­lései illenek. Ezen kötési mód kiváltképen oly esetekben alkalmazható eredménnyel, a hol bizonyos okok a cső átmérőjének na­gy obbítását meg nem engedik. Önként érthető, hogy a föntiekben vé­kony falú csövekre alkalmazott kötési mód vastag falú csövekre is alkalmazható, és pedig úgy, hogy a hornyokat tetszőleges ismert módon magába a cső falába alkal­mazzuk. A másik csővégnek kiszögelései ha­sonlóképen a cső falából képezhetők ki. Teljesen biztos zárás czéljából a csővé­geknek egymásba benyúló fölületeit alkal­mas tömítésekkel is elláthatjuk. A föntiekben ismertetett csőkötés külö­nösen alacsony nyomású folyadékvezetékek­nél alkalmazható eredménnyel, mint például épületek csapadéklevezető csöveinél, gyá­rak szennyvizeinek a közös gyűjtőcsator­nába való elvezető csöveinél, s más hasonló czélokra. A (b) és (m) csatornák természetesen nem szükségképen alkotóirányúak, hanem a hengerpaláston képzelt csavarvonal men­tén is futhatnak. S?4BADLMI IGÉNYEK. 1. Csöveknek, mint pl. épületek vízleve­zető csöveinek vagy szennyvízlevezető vagy bármily más csöveknek tetszőle­ges falakba a 31367. számú törzszaba­dalomban igényelt falbetétekkel való bekötése, mi mellett vizek vagy más fo­lyadékok vezetése, vagy általában lehe­tőleg zárt vezetés czéljából a betétek a belső falcsövekhez alkalmas tömíté­sekkel csatlakozhatnak. 2. Csőkötés, füst- és tűzcsövek, épületek csapadéklevezető csövei, gyárak szenny­vizeinek elvezetésére és más hasonló czélokra szolgáló csövek számára, a törzsszabadalom 3. igénypontja szerint, jellemezve az összekötendő csövek egyi­kén alkalmazott csatornák s ezeknek a másik csővégen megfelelő kiemelkedé­sek által, melyek a csővégeknek egy­másba tolása és elforgatása folytán ba­jonettzárszerű kapcsolódást létesítenek. 3. A 2. alatt igényelt csőkötésnek egy fo­ganatosítási alakja, jellemezve az által, hogy a csővégeket nem közvetlenül, ha­nem egy vagy több összekötő darabbal kapcsoljuk össze, melyeknek a 2. pont­ban igényelt kiképzésük van. 4. A 2. és 3. alatt igényelt csőkötés fo­ganatosítási alakja, jellemezve az által, hogy vékony falú csöveknél a csatornák és a beléjük illő kiszögelések a cső fa­lából vannak kisajtolva, illetve kala­pálva, míg vastag falú csöveknél ma­gába a cső falába vájatnak bele a hor­nyok, illetve magából a cső falából ké­peztetnek ki a hornyoknak megfelelő ki­szögelések. 5. A 2—4. alatt igényelt csőkötésnek egy foganatosítási alakja, jellemezve az ál­tal, hogy a hornyok és megfelelő kiszö­geléseik nem a csövek tengelyétől ki­felé, hanem a tengelyhez befelé dombo­rodnak azon czélból, hogy a csövek át­mérőjének nagyobbodása elkerültessék. (1 rajzlap melléklettol.) PALLAS Aé&ZVÉNYTÁfiSASÁG NVOMDÁ.'A BUDAPESTÉN*

Next

/
Oldalképek
Tartalom