32837. lajstromszámú szabadalom • Újítás hydraulikus ülepítő gépeken

munkája. Eddig a levegő a nehéz anyag | viaszatartására és az ülepítőágy megfelelő magasságának föntartására szolgáló tolóka rúdjait átbocsátó nyílásokon akadálytalanul ki és beáramolhatott, miért is ezen helyeken a víz lökete aránylag nagyon erős és az ülepítőszita kiürítőhelyein túl gyönge volt, a hol pedig természetszerűleg a legerősebb löketnek kellene lennie, mivel ezen helyen van az anyag legvastagabb rétegben fölhalmozva ós ezen helyen legnehezebb is. A tolókát igen magasra kellet állítani, hogy a túl erős vízmozgás ne hordjon ki nagyon sok nehézanyagot és nehogy az ülepítőágy nagyon alacsonnyá váljék, a miért is a mosás után nyert eredmény nem volt jó, a mint a fölügyelet nem volt állandóan pontos és figyelmes. E mellett a tolókát igen figyelmesen kellett kezelni és gyakran mozgatni, nehogy a nehéz anyag összeállhasson. Szóval a gép kezelése túlságosan nagy figyelmet igényelt. A találmány szerint a tolókarudak számára szolgáló nyílásokat légmentesen zárjuk el és a nehéz anyag számára szolgáló tolókát egészen elhagyjuk. Ezen nyílások zárószerkezetén csapok, szelepek vagy alkalmas nagyságú nyílások vannak alkalmazva, melyek segélyével a víz fölött lévő levegő kiömlése szabályozható és a víz emelkedésének oly ellenállás nyújtható, a mely az ülepítőszita helyes működéséhez szükséges. A mellékelt rajzban a találmány tárgyát képező ülepítőszita két példaképeni foganatosítási alakban van föltüntetve. 1. és 2. ábra nyomólevegővel hajtott gép, 3. ábra részlet, 4. és 5. ábra szivattyúdugattyúval haj- ' tott gép. Az 1—3. ábrabeli gépnél a légtér pl. három (e) rekeszfal segélyével négy (g) kamrára van osztva, melyek közül mindegyik külön (a) légbeeresztőszeleppel van ellátva. Mindegyik (a) légbevezetőnyílás fölött egy (b) csőtolattyú és szabályozására szolgáló (c) elzárótolattyú van elrendezve, mely utóbbi a szükségnek megfelelőleg többé vagy kevésbbé nyitható. A nyomólevegő a (h) csövön át vezettetik a szelepekhez és a (b) csőtolattyúk az (i) tengely segélyével egyszerre ós előnyösen egyenletesen mozgattatnak. Az (e) rekeszfalak a víz fölszíne alá érnek és a föltüntetett foganatosítási alaknál annyira nyúlnak le, mint a légtér és a (k) ülepítőszita közötti (0 középfal. A vizet (l)-nél vezetjük be. Ha a kezelendő anyag a szita hosszában a szita fölött elhalad, úgy e közben annyi különböző erősségű lökéseknek lehet kitéve, a hány szabályozható légbebocsátószelep, esetleg nem szabályozható légbebocsátószelep van alkalmazva és a hány kamarára van osztva a gép, a mi mellett a lökések erőssége a beeresztett nyomólevegő mennyiségétől függ úgy, hogy az ülepítőszita megfelelő helyein a víz lökete is a légbebocsátás szerint megy végbe és az osztályozandó vagy mosandó anyag az illető helyen pontosan úgy befolyásoltatik, a mint ezt az anyagnak minősége ezen a helyen megkívánja. A gép kiürítőhelyein (q) csapok vagy szelepek vannak alkalmazva, melyeken keresztül a víz fölött lévő levegő eltávozhatik. A mosandó anyag minősége és mennyisége szerint a csapokat vagy szelepeket úgy állítjuk be, hogy a levegő fojtás következtében lassabban távozhatik és a víz emelkedésének ellenállást nyújt. Az ülepítővíz lökete tehát annyira csillapíttatik, a mennyire ez az ülepitőszita jó működésére szükséges. Ha a csap egészen zárva van, úgy a víz lökete ezen helyen csak akkora lesz, a mennyit a bezárt levegő rugalmassága megenged. Mennél jobban nyitjuk a csapot, annál erősebb lesz a víz lökete és ennek megfelelőleg annál nagyobb mennyiségű nehéz anyag szállíttatik ki a gépből. A távozó anyag mennyiségétől függ az ülepítőágy magassága és az anyag egyenletes távozásától a gép kezelése. Ezen csapok segélyével tehát úgy az ülepítést magát befolyásolhatjuk kedvezően, mint a kiszállított nehéz anyag mennyiségét szabályozhatjuk. Az által, hogy ezen szabá-