32808. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet szövőszékek nyüstjeinek mozgatására
10. ábra a kapcsoló tagokat befolyásoló rugókat ábrázolja, a 11. ábra a menesztő t föl- és lemozgató korong alakját láttatja, a 12. és 13. ábrák a 9. ábrákhoz hasonló nézetek a részek különböző helyzetei mellett, végül a 14. ábra keresztmetszet a 12. ábra 14—14 vonala szerint, melyből a kapcsoló tagoknak egymással oly czélból való kapcsolódását látjuk, hogy egy-egy pár kapcsoló tag közül mindig csak az egyik tag kapcsolódjék a menesztővel. A világosabb áttekinthetés czéljából a rajzokon csak egy nyüst van a közte és a menesztő között lévő részekkel ábrázolva, beláthatjuk azonban, hogy ugyanoly kiképzésű tetszőleges számú nyüstöt is alkalmazhatunk, pl. az ábrák ötnyüstös szövőszéket ábrázolnak. Mindegyik nyüst egy (A) harántrúdbólés a (B B) végrudakból áll, melyeken több ismeretes szerkezetű (C) fémcsík van párhuzamosan fölfüggesztve. A 2. ábrán egy ily fémcsík oldalnézetben látható, az 1. ábrán pedig egy, az (A) rúdon függő csík mellső nézetben látható. Az (A) rúd a (C) csík fölső végén kiképezett hosszanti (a) hasítékon megy át. A (B B) végrudak a szövőszék állványának függélyes (D) vezetékeiben vezetődnek, azaz mindegyik nyüst mindkét végén van vezetve és így a föl-és alámenő mozgások teljesen egyenletesen és simán mennek végbe. A (B) rudak fölső végei (E és F) könyökemelőkkel vannak csuklósan összekötve; ezek a könyökemelők a szövőszék állványához erősített csapok körül forgathatók. A (B B) rudak emelkedésénél és sülyedésénél föllépő csekély kilendülés ellensúlyozására az (A) harántrudak végei csak lazán illeszkednek a (B) rudakba. A (b) rúd az (E és F) könyökemelőket akként köti egymással össze, hogy az egyik (F) könyökemelő elfordulásánál az egész nyüstnek kell emelkednie, illetőleg sülyednie. Az (F) könyökemelő két karral van ellátva, melyekre forgáspontjától egyenlő távolságban (c) és (d) görgők vannak szerelve, a görgők között pedig egy, az (F) könyökemelő alatt az állványon forgathatóan megerősített (G) bütyök (1., 9., 12. és 13. ábra) mozog. Ez a (G) bütyök két karjával együtt egy T-darabot alkot,, a két karra pedig (H és I) kapcsoló tagok vannak függesztve, melyek alsó végeikkel a (J) menesztő pályájába nyúlnak. Ez a (J) menesztő az egyik vagy másik kapcsoló tag közvetítésével a (G) bütyköt lengésbe hozza és ez által a megfelelő nyüstöt mozgatja. A következőkben le fogjuk írni, miként lesz a kapcsoló tagok egyike és a menesztő ki és bekapcsolva, mikor a nyüst legmagasabb vagy legmélyebb helyzetében van, valamint miként lesz a nyüst ezen helyzetekben rögzítve, mialatt a menesztő a kapcsoló tagokat be- és kikapcsolja. A (G) bütyök az (e) lelapítással van ellátva (12., 13. ábrák), úgy hogy ezen föj lületnek a (c) vagy (d) görgőkkel való érintkezése közben a nyüst legmélyebb, illetve legmagasabb helyzetében nyugalomban marad, daczára, hogy a bütyök tovább mozog, úgy hogy a nyüst egy bizonyos ideig meghatározott állást foglal el. Mindezt az 1., 9., 12. és 13. ábrákból láthatjuk. A szomszédos nyüstök mozgatására szolgáló szerkezetek teljesen azonosan vannak kiképezve, az összes kapcsoló tagok alsó végei pedig egy szakadatlanul föl- és alámenő egyetlen (J) menesztő pályájába nyúlnak. Kívánatos, hogy a szövethengertől távolabb fekvő nyüstök kissé jobban lendüljenek ki, mint a közelebb fekvők, a mit minden szakember könnyen eszközölhet, ha a megfelelő (G) bütyköt megfelelően hosszabbra készíti. A (J) menesztő (6—9. ábra) a függélyes (f f) rudakon vezetődő (K) szán fölső végére szerelt vízszintes rúdból áll. A (K) szánt az (L) korong ide-oda mozgatja, és pedig úgy, hogy a korong minden egyes körülfordulása alatt a szán egy teljes fölemelkedését és lesülyedését végzi, úgy hogy a (J) menesztő egy bevetés czéljából az egyik irányban, a következő bevetés czéljából pedig az ellenkező irányban mozgattatik. A menesztő tehát a szövőszék