32796. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék víztisztításra szolgáló vegyiszereknek sürített levegő segélyével való föloldására
Megjelent 1905. évi május hé 9-én. MAGY. KIR. SZABADALMI Jfflff l H IVATAL SZABADALMI LÉTRÁS 32796. szám. V/e/«. OSZTÁLY. Eljárás és készülék víztisztításra szolgáló vegyi szereknek sűrített levegő segélyével való föloldására. KRAUSE EDUÁRD MÉRNÖK DÜSSELDORFBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1904 november hó 11-ike. A mésznek vagy más vegyi szereknek sű- i rített levegő segélyével való föloldására eddig ismert eljárások azon hátránnyal bírnak, hogy a sűrített levegőben lévő szénsav az égetett mész nagy részét szénsavas mésszé alakítja át, úgy hogy ezen rész a víztisztítás czéljára nézve veszendőbe megy. Azonkívül az égetett mész is rosszabbul lugozódik ki, mivel a szénsav az égetett mész minden részecskéje körül oldhatatlan szénsavas mészből álló kérget létesít, mely az oldó víznek az égetett mészhez való jutását megakadályozza, és így a föloldást megnehezíti. Jelen találmány czélja ezen hátrány megszüntetésében áll. Az ezen czélra alkalmazást találó készülék lényegileg egy oldattartányból áll, melybe fölülről egy (g) tölcsér nyúlik. A tölcsér fölötti kibővülésben egy, a föloldandó égetett mész szétosztására szolgáló (a) szitafenék és egy alul kiszélesedő (i) harang foglal helyet. Az (i) harangon és (g) tölcséren keresztül egy, az oldattartánynak majdnem kúpalakú fenekéig érő (b) cső vezet, mely a tartány fölött (f) szifont képezve, a harang fölött elrendezett második (d) cső-i höz csatlakozik s a (c) csatlakozási helyen egyúttal az oldóvizet tartalmazó medencze kifolyató csövével áll összeköttetésben. A föloldandó égetett mész az (a) szitafenék által szétosztva, a tartány legalsó csúcsába hull s az oldóvíz a (b) csőnek mésztől körülvett végén a tartány legmélyebb pontján vezettetik be. Az oldóvíz a (c) helyen lassan lép be a (b) csőbe, és pedig oly módon, hogy kevesebb víz áramlik be, mint a mennyi a (b) csőben lefolyhat, úgy hogy a levegő a (d) csőágból a (b) csőbe is beléphet. Az oldóvíz az (f) csőhajlásban gyűl össze s a (b) csőben lévő levegőt elzárja, úgy hogy a víz ezen a helyen folyadékszelepet képez. A folytonosan utána csurgó víz a bezárt levegőt ismert módon összenyomja és lefelé szorítja. Ha a víz a lefelé vezető (b) csövet már annyira megtöltötte, hogy a bezárt levegő fölhajtó ereje az utána folyó vízzel nem tarthat többé egyensúlyt, akkor a vízoszlop hirtelen leszakad s a levegőt lefelé nyomja. Ettől kezdve a levegő ismét erélyesen a fölszinre törekszik jutni s fölfelé törekvése alkalmával a cső alsó vége körül fekvő meszet széttolja s annak
