32727. lajstromszámú szabadalom • Berendezés vasúti jelzők állásának a vonaton való jelzésére

kezetek vannak kapcsolva. Eme fölvevők a jelző állását a velük kapcsolt jelzők útján liallható vagy látható jelzéssel, pl. oly módon teszik fölismerhetővé, hogy mutatókat forgásnak indítanak. Mikor a jelző tiltóállásában van, vagy mikor vonalzavar lép föl, a mutató áll és így tiltójelzést ad. Ugyanily különberendezés van a vonalszakasznak a jelző hatáskörén kívül eső részén is alkalmazva. Ha a vonal mentén más, a vágánnyal párhuzamos vezeték, pl. telegráf- vagy blokkjelzővezeték ki van feszítve, külön küldővezeték alkalmazása fölösleges, a mennyiben eme vezetékek—minthogy az azokban föllépő hullám- és áramjelenségek egymást kölcsönösen nem befolyásolják, — az elektromos hullámok vezetésére is fölhasználhatók. Hogy azonban az egyes szakaszrészekre küldött hullámok daczára az átmenő vezetékeknek csakis a megfelelő szakaszrészekre legyenek korlátozhatók, a vezetékszakaszokat is részekre kell osztani, mit legegyszerűebben akként érünk el, hogy a jelző hatáskörének végén a fölső vezetékbe rövid földkábeleket kapcsolunk be. A hullámok ekkor eme pontokon a kábel védburkolatán át a földbe mennek, ellenben az áram a kábelen folyik tovább. Hogy már most az áramfogyasztás lehetőleg csekély legyen, az egyes áramforrásokat czélszerűen minden egyes vonat közlekedésénél külön kapcsoljuk be. Blokkszakaszoknál ezt például akként végezhetjük, hogy az áramkört a blokkjelző emelőjén alkalmazott kontaktus segélyével csakis akkor zárjuk, mikor a jelzőt a blokkszakasz nyitása czéljából szabadra állítjuk. A vonal elzárásánál ezt a kontaktust ismert módon a jelző blokkmezejének egy kontaktusa helyettesíti, mely csak akkor szakítja meg az áramkört, mikor a szakaszt a vonat áthaladása után kiblokkozzuk. Eme berendezés kapcsolási elrendezése az 1. ábrán látható. Föltételeztük, hogy a két (3 és 4) jelző között levő vonalszakaszon a (2) fölvevő vezeték áramkörébe kapcsolt (1) fölvevőkészülékkel fölszerelt lokomotív mozog és hogy a (3 és 4) jelző közelében szikrakészülékek vannak fölállítva. A (4) jelzőhöz tartozó készülék (5) elsődtekercselése a (6) telepből a (7) interruptoron és a (8) jelzőkontaktuson át kap áramot, (9) másodtekercselésének a (10 11) kisütőtestek között levő szikrapályája pedig a (13 14) földkábelek által határolt (12) küldővezetéket táplálja hullámokkal. Minthogy a vonat a rajz szerint már a jelzett küldővezetékhez tartozó szakaszrészben van, a jelző pedig szabadra áll, a vonat (1) fölvevőkészűlékének mutatója forog. Míg a vonat a blokkszakasz előző részén mozgott, a (3) jelzőt elhagyó vonat után ez a jelző küldött a (14 és 15) földkábelek által határolt (18) vezetéken ama szikrakészülék útján hullámokat, melynek szikrapályája a (16 17) kisütőtestek között van. Eme szikrakészűlék elsődáramkörét a jelző szabadra állításánál a (20) kontaktus zárta, mely ebben a pillanatban átallott és a (21) kilincs mögé csappant, úgy hogy a (20) kontaktus ama helyzetbe jutott, melyet a (4) jelző megfelelő kontaktusánál ábrázoltunk. A mint azonban a vonat a (4) jelző által védett blokkszakaszba bejárt és ezt a jelzőt az őr tilosra állította és blokkozta, a (20) kontaktus mellett a (19) kontaktus is zárta a elsődáramkört, de egyidejűleg a (21) kilincs eleresztette a (20) kontaktust, úgy hogy ezt egy rúgó megszakíthatta. A vonat után tehát a (3) jelző mindaddig küld hullámokat, míg az a (14 és 15) földkábelek által határolt blokkszakaszrészen mozog. Amint azonban a vonat a blokkszakaszt elhagyta, a (3) jelző blokkmezeje kiblokkozódik, a blokkmező rúdja fölugrik és a (19) kontaktust megszakítja, minek következtében a szikraberendezés elsőd áramköre is megszakad. A 2. ábrán látható fölvevőberendezésnél az ezt érő hullámok egy kis (22) elektromotor áramkörét zárják és ennek fegyverzetét forgásnak indítják, mely mozgást a vonatvezetőnek egy mutató teszi észlelhetővé. Ezt a (24) mutatót a fegyverzet egy (23) csavaráttevés útján forgatja, a csavarkerék tengelyére ékelt (25) bütykös korong