32708. lajstromszámú szabadalom • Akumulátor és eljárás annak előállítására
— 3 — zinket alaposan kimossuk. Ezek után egy zinkmentes alkálikus oldatot, melyet előzőleg a (40 és 41) elektródákkal (3. ábra) ellátott (39) edényben elektrolízis útján minden tisztátalanságtól megszabadítottunk, töltünk az akkumulátorszekrénybe, mire ezt a szokásos módon kisütjük. E közben a negatív elektródán lerakódott zink az oldatba megy át s ziuksavas káli képződik a nélkül. hogy a zink oxidálódhatnék. Az elektródáknak vízszintes és koncentrikus elhelyezése az akkumulátor működésére igen előnyös, mert az áram az elektróda egész hosszában egyenletesen oszlik el, minthogy az elektródáknak szemközt lévő fölületei a nehézségi erő irányához derékszög alatt állanak, s így az utóbbi az akkumulátor működésére nincsen befolyással, tehát az elektrolit nem helyezkedhetik el rétegekben. A 12—16. ábrákon egy oly akkumulátorbattéria van föltüntetve, melyet függélyesen álló, kettős elektródákkal bíró s (58) gummiválaszfalakkal egymástól elválasztott (42) fémedények cellák alkotnak (12. ábra). A pozitív elektróda mindkét végén zárt (43) vörösrézcsőből áll (15. és 16. ábra), mely a hosszúkás egymásba nyúló (62) nyílásokkal ellátott (44) vörösrézcső tengelyében van elhelyezve; utóbbinak (61) lenpapir vagy más hasonló anyagból való bélése van s (46) gummilapon nyugszik; a (43 és 44) közti térbe szivacsos fémamalgárnból álló (45) töltőanyagot teszünk. A negatív elektróda egy drótszövetből készült (47) hengerből áll, mely (50) drótokkal van összekötve (12. ábra) s (48) gummicsövekkel — melyek a (47) hengeren (49) drótokkal vannak megerősítve — a (44) hengertől egyenletes távolságban tartatik. Minden egyes elektródapárnak (43) csővei a pozitív sarkot alkotó (51) kapoccsal elektromosan össze vannak kötve. A kapcsok az edény (54) fedőjétől (52 és 53) alátétlemezekkel (15. ábra) vannak elszigetelve. A cellákat a külső edényfalakhoz forrasztott (59) vezetékek s az (51) kapcsokhoz kötött (60) vezetékekkel párhuzamosan vagy sorosan lehet kapcsolni. Az (55) beöntőnyilást (14. ábra) egy kifelé nyíló (57) szeleppel ellátott (56) sapkával zárjuk el. A pozitív elektróda töltőanyagául czélszerüen szivacsos ezüst- és nikelainalgámot használunk, melyet következőképen állítunk elő. A fémeket salétromsavban oldjuk s tiszta hamuzsirral kicsapatjuk. A csapadékot mossuk, zinkkel keverjük s kevés sósavat adunk hozzá, mi mellett chlórzink, fémes nikel, ezüst és higany képződik, melyből a chlórzink s egyébb könnyű vegyületek kimosatnak, míg a nikel- és ezüstamalgámot szivacsos alakban kapjuk. Az elektrolit kálihidrát és kálciumoxid oldatából áll. A 17., 18. és 19. ábrán egy hasonló alakú függélyes cella (63) rézedényben van föltüntetve. A pozitiv elektróda ugyanolyan elrendezésű, mint az 5. ábrán föltüntetett s mindkét koncentrikus elektróda vége az 1. ábrán föltüntetetthez hasonló módon (25) lemezekkel vannak elzárva, mi mellett az alsó (25) lemeznek (64) szemölcse van, melylyel az az edény fenekén fölfekszik. A (65) pozitiv sarok a vezetékcsőben függélyesen áll s avval össze van kötve. A negatív elektróda töltőanyagául czélszerűen nikel- és ezüstoxidot használunk. A (66) negatív elektródát egy drótszövetből való (67) belső s (68) külső henger alkotja, mely a (25) lemeznek lépcsőzetesen kiképzett részén s külső kerületén (69), illetőleg (70) szalagokkal van megerősítve. A két henger között lévő (71) töltőanyag réz-és kadmiumoxidból áll, melyeket 1 : 2 arányban keverünk össze s melyeket úgy állítunk elő, mint a föntebb leírt nikel- és ezüstoxid keveréket. A negatív elektróda töltelékéül ezüst- és kobaldoxidból álló száraz port is használhatunk, melyet az előbb leírt módon állítunk elő ; ilyen alkálikus akkumulátorokhoz ezenkívül szivacsos ezüstamalgámból álló tölteléket is előnyösen használhatunk. Egy súlyrész szivacsos ezüstöt 1—1 /2 súlyrész higannyal összekeverünk, s az amalgámot legalább 3 napig szabad levegőn oxidáció-
