32666. lajstromszámú szabadalom • Újítás turbinákhoz

_ 4 -rongnak szintén nem aktiv részei forognak. Az 1—8. ábrákon bemutatott kiviteli alakhoz hasonlóan, a köpeny falai fönt szoros közelségbe vannak a lapátokhoz, korongkoszorúhoz és a visszakormányzó lapátokat tartó gyűrűhöz a turbinakorongnak egy rövid szakaszán hozva, úgy hogy a turbinának aktiv részei ezen falak között a lehető legcsekélyebb hézag hagyásával futnak azon czélból, hogy a gőz az (x) vákuumkamrába be ne szivároghasson. Ellenben a turbinának az (x) kamrában futó, nem aktiv részei és a kamra falai között széles hézag van hagyva. A (24) fő- és a (23) visszakormányzó gőzvezetékek (26), illetve (25) nyílásokba torkolnak, melyeken keresztül a gőz, miután a lapátokhoz ütközött, a gyűrűs (27) és (28) kibocsátó kamrákba jut, melyek a külső (41) falak és a köpeny (17 18) falai között foglalnak helyet. A köpenynek megfelelő szakaszán (h) tömítő szegmentek vannak elrendezve, melyek a gőznek a vákuumkamrába való beszivárgását megakadályozzák. A (d) tengely szintén el van látva a levegőnek az (x) kamrába való behatolását megakadályozó berendezéssel, mely czélból legelőnyösebb a már ismertetett tömítő perselyt használni (11a. ábra), mely szükség esetén hosszirányban is beállíthatóvá van téve. A gyűrűalakú kibocsátó kamrák a lecsapódott víz lebocsátására szolgáló (35) nyílásokkal, a vákuumkamra pedig egy (34) csővezetékkel van ellátva, mely egy ritkításra szolgáló készülékkel áll összeköttetésben. Könnyen belátható, hogy a tömítő szegmensek 9. ábrabeli berendezéshez hasonlóan, teljes gyűrűkkel is helyettesíthetők, azonban a szegmensek előnyösebbeknek bizonyultak. Némely esetben a visszakormányzó csővezetékkel átellenes kibocsátó nyílás egy kifelé nyíló szeleppel látható el. Az ismertetett találmány a 12. ábrán föltüntetett párhuzamos áramú turbinatipusnál is alkalmazható. A (36) fődob ugyanazon tengelyre van szerelve, mint a visszakormányzásra szo'gáló (37) dob s a fáradt gőz a két turbinának szemben fekvő végein távozik. A (38) turbinaköpeny vége egy karimával és (h) tömítő gyűrűkkel van ellátva, melyek a fődob végébe vágott gyűrűs hornyokba nyúlnak. A visszakormányzó dobnak a gőzvezeték felé eső vége szintén (h) tömítő gyűrűkkel van fölszerelve. Ha a főturbina működésben van, a visszakormányzó turbina és annak köpenye között egy, a (40) csővezetékkel összeköttetésben álló szívó készülék segélyével nagymérvű ritkítást létesítünk. A visszakormányzó turbina ily módon jóval ritkább közegben fut, mint a főturbinából távozó fáradt közeg, minek következtében a forgása alkalmával föllépő ellenállás a minimumra csökken. Ha a forgás irányát meg akarjuk változtatni, a szívó készülékkel való összeköttetést megszakítjuk s a (39) bevezető csőbe gőzt bocsátunk, míg a fáradt gőz a kifelé nyíló (13) szelepeken át távozik. A turbinának nem működő vagy üresen járó részeit magába fogadó köpenyben a ritkítást egy sűrítővel ellátott vagy el nem látott tetszőleges légszivattyúval tartjuk fönn. A tapasztalás azt mutatja, hogy a vákuumkamrában sugárirányú bordák és hasonló akadályok lehetőleg elkerülendők s ha ilyen kiugrásokra egyáltalában szükség van, azoknak gyűrűa^kúaknak kell lenniök s a köpeny belseje lehetőleg simára készítendő. Némely esetben a köpeny belsejébe futócsövek vezethetők, melyek olyan irányba néznek, hogy a benlévő gázokat a korong forgásával egyenlő irányban hajtják, minek következtében a súrlódás okozta veszteség még jobban csökken. Jelen találmány bármilyen kondenzátoros vagy kondenzátor nélküli turbinánál alkalmazható s az előbbi esetben a vákuumkamra vagy kamrák a rendes kondenzátorral vagy egy kis külön kondenzátorral állnak összeköttetésben a vákuum föntartása czéljából. Kondenzátor nélküli turbináknál egy kis kondenzáló berendezés létesítheti a kívánt vákuumot még nagy méretű turbináknál is.