32655. lajstromszámú szabadalom • Szabályozó berendezés elektromótorokhoz

- 3 — getelve forgathatóan ágyazva, a (44, 45) forgótömegek pedig akként vannak a tengelyre szerelve, hogy tartórészükön a (49) csapágyba ettől szigetelve ágyazott (48) tengely átmehessen. A (48) tengely az (50) vezetékkel van vezető összeköttetésben, míg a tőle szigetelt (51) hüvely a (49) csapágygyal van vezető kapcsolatban. A (44, 45) forgótömegeket a (11) ábrán megrajzolt helyzetben egy a (44) tömeggel és a (47) tokkal összekötött (53) rúgó tartja, úgy hogy a (49) csapágy és az (50) vezeték között elektromos kapcsolat létesül. A knmmutátor és a centrifugál szabályozó forgásánál a a (44, 45) forgótömegek kifelé mozognak és így a kontaktust megszüntetik. A túlterhelésnél működésbe jövő (G) maximálkikapcsolót egy (54) elektromágnes alkotja (10. ábra), melynek eltolódó (55) vasmagja van. Ezt az (56) rúgó rendszerint fölnyomva tartja, a vasmag hirtelen elmozdulását pedig az gátolja meg, hogy a mag (57) dugattyúja egy (58) hengerben, melybe szorosan beleillik, pontosan vezetve vau. A vasmag befolyása alatt álló (56, 60) kontaktusok rúgókontaktusok, vagy ezekhez hasonlóan vannak kiképezve és rendszerint nem érintkeznek egymással. A megrajzolt foganatosítási alaknál a vasmag a fölső (59) kontaktusra hat, úgy hogy mikor a vasmag lefelé mozog, ezt a kontaktust a (60) kontaktusra szorítja és ily módon az áramkört zárja. Világos azonban, hogy a kontaktust más módon szerkesztett, az áramerősség megváltozásánál működésbe jövő berendezés is helyettesítheti. Önműködő (E) főkikapcsolónknak egy (61) emelője van, melyen az egyik fővezetékbe bekapcsolt két (63, 64) kontaktus összekötésére szolgáló (62) harántdarab van fölszerelve. Ezt a (61) kart a (66) elektromágnes hatása ellen egy (65) rúgó oly helyzetben törekszik tartani, melyben a fővezeték a két (63, 64) kontaktus között meg vau szakítva. Világos, hogy mikor áramvezetési zavarok miatt az elektromágnes mágnesességét elveszti, a (63, 64) kontaktus között megszakad az áramkör és így a szabályozandó mótor az áramkörből kikapcsolódik. Hogy a főkikapcsolót zárhassuk, a (61) emelő (67) tengelye meg van nyújtva és a kapcsoló henger tengelyére ékelt (68) excenterrel oly módon van összekötve, hogy ennek forgatása a tengely megfelelő elfordulását idézze elő. A (63, 64) kontaktusokkal egy (69) elektromágnes van lánczolatosan kapcsolva, mely az ezek között képződő fényívet kioltja. Hogy a kommutátornál képződő szikrákat is ki lehessen oltani, ezek keféinek működő oldalán a szikrákat a kommutátor szegmentumok felé szorító berendezés van alkalmazva. Ily módon a kommutátor szegmentumok a szikrákat képező gázokat erélyesen hűtik és a szikrákat elpusztítják. Minthogy azonban ennek következtében a kommutátor hőmérséklete nagyon emelkednék, megfelelő hűtésről kell gondoskodni, mit a megrajzolt foganatosítási alaknál az ellenállások szerelésére szolgáló bordázott (18) korongok végzik, melyek ventilátor módjára működnek, a levegőt a kerületükön kihajtják, a középpontjukhoz közel alkalmazott (20) fúratokon pedig beszívják. Ugyancsak levegőt szívnak be a korongok a (21) választófal (71) nyílásain és a kommutátor agyának megfelelő áttörésein, minek következtében a kommutátor igen hatásosan lehűl. További segédeszköz a szikraképződés meggátlására a kommutátorral párhuzamosan kapcsolt (72) kondenzátor, mely a kommutátor áramkörének önindukcióját közömbösíti és így a szikra szórását nagy mértékben csökkenti. Minthogy a (D) mótor sebességének, tehát a kommutátor frekvenciájának szabályozására egy (73) ellenállás van alkalmazva, a frekvenciát mindig úgy szabhatjuk meg, hogy a kondenzátor kapacitásával a kellő viszonyban legyen. Ez a (73) ellenállás arra is szolgálhat, hogy a frekvencia módosításával az (I) motort is szabályozzuk. A kapcsoló henger bizonyos kontaktusai az (I) mótor fegyverzetének áramerősségét szabályozó (74) ellenállás, más kontaktusaihoz pedig a gerjesztömágueseinek áram-