32640. lajstromszámú szabadalom • Légvonatszabályozó
— 2 — csövön, (o'2) csőtoldaton ós az (ml) nyíláson keresztül fékező folyadékot nyom át a (C) hengerből a (G) kazánba. A kormánymű az (N) tolattyúszekrényből áll, melyből három (tl t2 t3) csőtoldat ágazik el. Ez utóbbiak (vl v2 v3) csatornái (2. és 4. ábra) mindnyájan a (D) födél által elzárt (A) térbe torkolnak, és pedig a (vl) csatorna a (gl) helyen, (v2) és (v3) pedig a (g2) és (g3) helyen torkol az (sl) tolattyútükörbe, melyen az (S) tolattyú ide-oda mozog. A (vl) csatorna az üzemgőznek a (K) tolattyúszekrénybe való vezetésére szolgál, a (v2) csatorna (g2) torkolatnak az (S) tolattyú által való fölszabadítása és a (g3) torkolat átfödése esetén az (A) gőzteret a (C) szélkazánnal, a (g2) és (g3) torkolatnak az (S) tolattyú által való átfödése esetén pedig (2. ábra) az (S) tolattyú (h) üregén és a (g3) nyíláson keresztül a (G) szélkazánt a szabad levegővel köti össze. Az (S) tolattyút egy (Gl) villa veszi körül (5. ábra), mely az (Spl) orsó fölső végén ül (3. ábra). A tüzelőajtónak a rostély megrakása utáni zárása alkalmával az (S) tolattyú először a gőz bebocsátásának, azután ismét a gőz kiáramlásának megfelelő helyzetbe állítandó át. Hogy az (S) tolattyúnak ebez szükséges ide-oda lengése létesíthető legyen, az (Spl) orsón egy (Nl) agy ül szilárdan,melybe a (b2)csapkörül forgatható (KI) bütyök van ágyazva. Az (Nl) agyra erősí- | tett (F) rúgó (6. ábra), melynek szabad vége a (KI) bütyökre támaszkodik, a (KI) bütyköt addig törekszik kifelé nyomni, míg a (KI) bütyök (a) toldata az (Nl) agy fölületén nem fekszik. A tolattyúszekrény (al) toldatába csavarolt (b) szögön egy (H) emelő (N2) ül lazán, ahol a (H) emelőt egy (M) menesztő közvetítésével a (T) tüzelőajtó mozgatja. Az (N2) agy egy (Z) foggal és egy (z) csappal bír, mely utóbbi körül egy (E) vonórúd forgatható, melynek (e) hasítéka a (KI) bütyök (b2) forgáscsapjának fölső végét fogja körül. A kormánymű működési módja a következő : A (T) tüzelőajtó kinyitása alkalmával a (H) emelő, (N2) agy és (Z) fog elfordul a (b) csap körül, miközben a (KI) bütyök kissé visszanyomatik, míg a (Z) fog a (KI) bütyök mögé jut. Ha most a tüzelőajtó elzáratik, a (Z) fog (azon pillanattól kezdve, melyben a (Z) csap és az (E) vonórúd a 6. ábrán pontozott vonalakkal feltüntetett helyzetet foglalja el) a (KI) bütyköt is visszanyomja, mivel ez utóbbi a (Z) fog nyomásának más iránj-ban nem engedhet. A (KI) bütyök- és vele annak (b) forgáscsapja, továbbá az (Nl) agy (Spl) orsó és az (S) tolattyú ekkor az óramutató mozgásával ellenkező irányban fordul el, mely forgás nagysága attól függ, hogy a (Z) fog mennnyi ideig kapcsolódik a (KI) bütyökkel. Ezen időt olyan nagyra választjuk, hogy ez alatt az (S) tolattyú a (v2) csatorna (g2) nyílását teljesen szabaddá tegye. Ekkor a gőz a (G) szélkazánba áramlik s az abban összegyűlt fékező folyadékot a (C) hengerbe, a (K) dugattyút pedig legmélyebb helyzetébe nyomja, úgy hogy a füsttolóka fölhúzatik. Az (S) tolattyú a gőz bebocsátásának megfelelő helyzetben majdnem addig marad, míg a tüzelőajtó be nem csukatik, vagyis míg az (E) vonórúd (e) hasítékának jobboldali vége újból szilárdan a (b2) csaphoz nem támaszkodik s ennek következtében, a (T) tüzelőajtó teljes elzárása alkalmával, a (b2) csapot és ezzel együtt az (Nl) agyat, (Spl) orsót és az (S) tolattyút innét vissza nem húzza a 2—6. ábrákon föltüntetett kezdő helyzetbe. Ekkor a (G) szélkazánba tódult gőz a (v2) csatornán, továbbá az (S) tolattyú (b3) üregén és a (v) csatornán keresztül kipuffoghat s a füsttolókának a (K) fékdugattyúra való súlyhatása újból érvényesülhet. A 8. ábrán látható kivitel az 1. ábrabeli kiviteltől abban különbözik, hogy a (G) szélkazánt a (C) hengerrel egy (Rl) csővezeték köti össze, mely a (S) szélkazán legmélyebb pontjától a (C) henger legmagasabb pontjához vezet. A (VI) szabályozó szelep és a (V2) visszacsapó szelep az (Rl) cső két külön ágában van elrendezve. A pontozott vonalak oly kiviteli alakot tüntetnek föl, melynél (mint az 1. ábrán) a szabályozó és visszacsapó szelepek közös (V) tokban feküsznek.
