32622. lajstromszámú szabadalom • Kormányszelep légnyomás fékekhez

5. és 6. ábra a megeresztési helyzetben, míg a 7. és 8. ábrán a (t) és (s) tolattyúk, va­lamint a hozzájuk tartozó tolattyúrosté­lyok vázlatos rajzai láthatók. Az új kormányszelep berendezése és mű­ködési módja lényegében a következő: A fékek megtöltése czéljából a főveze­tékbe sűrített levegőt bocsátunk, minek következtében az (r) kormánydugattyú jobbra tolatik (5. ábra). Egyidejűleg a ve­zeték levegője a (w) visszacsapó szelephez ütközik s az (m) csatornán, továbbá az (s) tolattyúban lévő (a) és (c) csatornákon ke­resztül (6. és 8. ábra) a segédlégtartányba áramlik. Ezen helyzetben a tolattyú (g) ki­vájása a fékhengert a (b) és (y) ©satornák útján a szabad levegővel, az (e) csatorna pedig a (k) dugattyú mögötti térrel köti össze, úgy hogy az (i) rúgó a (k) dugaty­tyút a (t) tolattyúval együtt balra, a nyu­galmi helyzetbe nyomja (5. ábra). Ha a nyomásnak a vezetékben való lassú csökkentése által üzemi fékezés volna lé­tesítendő, akkor a segédlégtartány nyo­mása az (r) kormánydugattyút az (s) to­lattyúval együtt fokozatosan balra tolja (4. ábra). Ez alatt a (v) szelep először az (s) tolattyúban lévő fészkéről leemeltetik s az­után az (s) tolattyú (f) nyílásánál fogva a (b) csatorna fölé húzatik s a sűrített le­vegő a segédlégtartányból a (b) csatornán keresztül a fékhenger felé, az (e) és (o) csatornákon keresztül pedig a (k) dugaty- j tyú mögé és elé talál utat, úgy hogy a (k) dugattyú ennek következtében helyén ma­rad s az üzemi fékezést az ismert módon beállítja. Ha a nyomásnak a vezetékben való hir­teleni nagymérvű csökkenése következté­ben vészfékezés áll be, akkor a segédlég­tartány nyomása az (r) dugattyút az (s) tolattyúval együtt baloldali szélső helyze­tébe löki, melyben az (s) tolattyú a segéd­légtartányból a fékhengerbe vezető (b) csatornát erősen megszűkíti (3. ábra). Az (s) kormánytolattyú a vonat mellső részében gyorsabban csúszik keresztül az üzemi fékezésnek megf elelő helyzeten, mint a vonat hátsó részében, úgy hogy ezen fo­lyamat alkalmával a vonat hátsó részén több sűrített levegő jut a segédlégtartány­ból a fékhengerbe, illetve a (k) dugattyú mögé, mint a vonat mellső részén. Azonban a fékhenger, illetve a (k) dugattyú mögé nem áramlik annyi levegő, a mennyi a föl­nyomott (w) szelepen, (m) csatornán, a to­lattyú (h) kivájásán és az (1) csatornán ke­resztül (1. ábra) a vezetékből a (k) du­gattyú mellső oldalára áramló levegő nyo­másával egyensúlyt tarthatna, úgy hogy a (k) dugattyú a jobboldali szélső helyzetbe nyomul. (1. ábra) és a (t) tolattyú (p) csa­tornát a porfogó (z) dugattyúja felé sza­baddá teszi, míg egyidejűleg a (t) tolattyú (q) csatornája a (d) tolattyúkamrát a fék­hengerrel köti össze s a fékhengerbe a ve­zetékből és mint föntebb leíratott, a tir­tányból levegő lép be s így a fék lassan meghúzatik. A (z) dugattyúra ható nyomás az (u) kibocsátó szelep megnyílását idézi elő (1. ábra), mely szelepen a vezetékből nagy mennyiségű levegő áramlik a sza­badba, úgy hogy a vezetékben a nyomás nagy mértékben csökken, mely nyomás­csökkenés elegendő arra, hogy a kormány­szelepeket még nagy számban közbeikta­tott vezetékes kocsi esetén is a vészféke­zési helyzetbe dobja a legközelebbi fékező kocsikon. A (t) tolattyú kis (q) fúratán ke­resztül a vezeték levegőjének nyomása a (d) tolattyúkamrában fokozatosan alább száll, míg a fékhengerben a nyomás emel­kedik, úgy hogy 1—2 mp. múlva — mely idő alatt a vonat összes kormányszelepei beállíttatnak — a (t) tolattyú a (k) du­gattyú által eredeti helyzetébe löketik visz­sza (2. ábra) és a (z) dugattyú mögötti sű­rített levegő a (t) tolattyú (x) kagylóján és az (n) csatornán keresztül a szabadba távozik, az (u) kibocsátó szelep pedig rugó­jának nyomása alatt elzáródik. A dugattyúnak és tolattyúnak ezen át­kormányzása a vonat hátsó részén a kor­mányszelepnek az üzemfékezési helyzetből a vészfékezési helyzetbe való lassúbb át­csapása, továbbá azon körülmény következ­tében, hogy a tartányból a (b) csatornán

Next

/
Oldalképek
Tartalom