32609. lajstromszámú szabadalom • Automata levélbélyegek és hasonlók elárúsítására

a rajzokból kitűnik. A másik (e) kar az (e2) csap körül foroghat, elől egy (el) harántkart visel, körülbelül a közepén pedig egy (e3) peczket vagy csapot. Az (e) kar (el) harántkarjával és (e3) peczkével a (d) karra feküdhetik. Az (e3) peczek működésnek indul, mikor a (d) kar a 8. ábra szerint balfelé annyira kitért, hogy a papírcsík szabadon mozoghat lefelé. Míg a 7. ábra a berendezést ama helyzetében tünteti föl, melyben az kevéssel az (a) és (b) hengerek működő éleinek találkozása előtt van, addig a 8. ábrán ama helyzetében látható, melyet elfoglal, mikor a csíkot lehúzatása czéljából a hengerek épen megfogják. A (d f) karok balfelé tértek ki, az (e) kar pedig a (d) karon nyugszik. A (d) kar éle és az (el) harántkar között a bélyegcsík lefelé, a második hengerpár közé jut. A 9. ábrán a már leszakított (sl) bélyegmező az alsó (c) hengerek, a most utolsó (s2) bélyegmező pedig az (a b) hengerek között van és bizonyos úton lefelé mozog. A leszakítást a (c) hengerek gyorsabb forgása biztosíthatja, de használható erre a czélra a (d) kar is, a mennyiben ez akkor, mikor a csíkot az (a b) és a (c) hengerek befogják, a csík felé kitérhet, ezt kifeszítheti és így a lyukasztás helyén elszakíthatja. A 9. ábrán látható helyzetnél a (d) - kar ismét kitért némileg jobbfelé, úgy hogy mellső vége a papírcsík pályájába nyúlik, ezenkívül a kar maga némileg lejtős, úgy hogy a túlságosan messze lehúzott bélyegcsíkot fölemelheti. Mikor a berendezés részei tovább mozognak és a 10. ábrán látható helyzetbe jutnak, az (s2) mezőt az (a b) hengerek eleresztik, a (d) kart pedig a (h) excenter fölemeli, úgy hogy a túlságosan messze kiálló csíkot az (a b) hengerek között megfelelően fölfelé tolná. Azonban a (d) karral együtt az (e) kar is fölfelé mozgott és a következő pillanatban a (g) excenter az (f) kar (f2) mozgató peczkét szabadon bocsátja, úgy hogy a pl. rúgónyomás alatt álló (f) kar a (d) karral együtt jobbfelé mozog, az utóbbi (dl) nyújtványa az 1 (el) harántkarra fekszik és a papírcsíkot becsipteti. Most már a (h) excenter a (d) kart és evvel az (e) kart is leesni engedi, mely mozgást a bélyegcsík követi. A kar mindaddig mozog lefelé, míg a bélyegcsík éle a normális helyzetébe nem jutott, mely a 7. ábrán látható. A bélyegcsík beállítására a föntebb leírt berendezés helyett más berendezés is alkalmazható. Találmányom tárgyának egy más foganatosítási alakja látható a 11—18. ábrán. Ugyanis ha a bélyegcsík papírja nem elég szilárd, illetve ha az nedvesség stb. hatása alatt hajlékonnyá lett, az 1—10. ábrán látható berendezés használatánál megtörténhetik, hogy a legalsó bélyegmezőt a fölfelé mozgó kar meghajlítja és hogy ennek következtében nem emeli föl a bélyegcsíkot annyira, a mennyire azt alsó éle helyes beállítása czéljából fölemelni kellene. A 11—18. ábrán látható berendezés kizárja ezt a lehetőséget, a mennyiben ennél a föntebb jelzett karokat egy hengerpár helyettesíti, mely a bélyegcsíkot ellenkező irányban mozgatja, mint az ezt előrehúzó hengerpár. A visszatoló és előrehúzó hengerpárok mozgása egymással oly viszonyban van, hogy az előretoló hengerek a bélyegcsíkot először annyira előre mozgatják, a mennyire kell, hogy a leszakító tagok (hengerek) az utolsó bályegmezőt megfoghassák és leszakíthassák, azután eleresszék, de a visszatoló hengerek azonnal újból megfogják és oly helyzetbe állítsák, melyben azt az előretoló hengerek ismét megfoghatják, vagyis eme berendezésnél a bélyegcsík mindig be van fogva két henger között és sohasem függ egészen szabadon le. A bélyegcsík előretolásának kezdetén azonban a bélyegcsík nincs az előretoló hengerek között befogva, ellenkezőleg egész szabadon támaszkodik ezek érintkezési vonalára, miért is a bélyegcsík alsó végét czélszerűen megterheljük, hogy a hengerek a csíkot megfoghassák. Erre a czélra egy rúgós csíptető szolgál, mely a papírcsíkon függ és ezt lefelé