32604. lajstromszámú szabadalom • Berendezés hajók hydraulikus alátámasztására dokkokban és hajóemelő művek hajószánjaiban
— 3 — hengeres fölületekkel vannak ellátva, melyeken a fogasrudak elcsúszhatnak. Ha a (10) tuskók leérkeztek, akkor a (28) csapszegek a hengerek alapzatán alkalmazott (36) ütközőre feküsznek s ezek által első helyzetükbe téríttetnek vissza. A csapok azután a (33) rúd ellenkező irányban való eltolása által visszatéríttetnek első helyzetükbe, úgy hogy a sólyatuskók készek a következő dokkolásra. A csapok működtetésére a fogas rudakból és fogas kerekekből álló mechanikai szerkezet helyett elektromágneses szerkezetek is alkalmazhatók. A nyomóvizet a tuskónak a hajófalhoz való ütődése pillanatában elzáró szerkezetnek egy második változata önműködő szelepek elrendezésében áll, amint ezt a 8. ábra föltünteti. A (37) tokban három szelep van egymás fölött elrendezve. A legfölső (38) szelep a nyomóvíz bebocsátására szolgál. Egy ezalatt fekvő, ellenkező irányban nyíló (39) szelep arra szolgál, hogy akkor, midőn a sólyatuskók a hajófalhoz ütköznek, a nyomóvíz beömlését önműködőlég elzárja, mert e pillanatban a hengerekben, a hajónak a sólyatuskókra gyakorolt nyomása következtében nagyobb víznyomás uralkodik, mint a (16) nyomóvezetékben. A legalsó (40) szelep kibocsátó szelep, mely az össszes többi sólyatuskóval közösen a (41) emeltyű és (33) rúd segélyével ugjanúgy nyitható meg. mint az első változatnál láttuk. Hogy a (40) kibocsátó .szelep megnyitásánál a (16) nyomóvezetékből semmi nyomóvíz el ne folyhasson, a (38) bebocsátó szelep ugyanebben a pillanatban egy (42) vonórúd által elzáratik. A (40) kibocsátó szelep elzárásakor a (38) bebocsátó szelep ismét megnyílik. A középső (39) szelep tevékenysége teljesen önműködő. A sólyatuskókhoz hasonlóan vannak a (7) fenéksólyák is szerkesztve (9. és 10. ábra). Ezek egyenként négy (43) hydraulikus hengerből állanak, melyek a két (45) golyósor közvetítésével a (46) futósíneken nyugvó (44) állványzatba vannak beépítve. A (47) dugattyuk fölső végei (48) golyós csuklókon egy (49) bádogkeretet hordanak, melybe (50) fapárnák vannak megerősítve. A (49) keret elég hajlékony arra, hogy a hajó alakjához alkalmazkodni képes legyen. A nyomóvíz beömlése a sólyatuskóknál alkalmazotthoz hasonló mechanizmus által, mely a tuskó közepén az (50) keretnek egy (51) keresztmerevítésén van elrendezve, vagy pedig önműködő szelepek által záratik el. A fenéksólyák a dokk közepe felé hajókötéllel vagy vízszintes (52) hydraulikus nyomóhengerek segélyével mozgathatók. A (8, 9) oldaltámasztékok távcsövek módjára vannak megszerkesztve, a nyomóvíz elzárása pedig ezeknél vagy önműködőlég vagy kézi úton történhetik. Az alsó támasztékokat (53) dúczok tartják fölfelé és a viz bebocsátásakor önműködőlég helyezkednek el a dokk falán, a mint ez a 11. ábrán szakadozott vonalakkal föl van tüntetve. A fölső oldaltámasztékok (12. ábra) ellenben (54) ellensulyokkal vannak kiegyensúlyozva. A hajóknak dokkban történő alátámasztására szolgáló fönt leírt berendezés teljesen megfelel akkor is, midőn egy hajót szárazon való szállításnál valamely hajóemelőmű hajószánjába kell ágyaznunk, mivel az alátámasztás a hajó tetszőleges alakja mellett, és minden veszély nélkül gyorsan eszközölhető. SZABADALMI IGÉNY. Berendezés hajóknak dokkokban vagy hajóemelőművek liajószánjaiban való hydraulikus alátámasztására a támasztó szerkezeteknek a hajó bevontatása előtti mindennemű előkészítése nélkül, jellemezve azáltal, hogy a nyomóvíz vezetékével összeköttetésben álló hengerekben dugattyuk vannak elrendezve, melyeknek tuskói a nyomóvíz által a hajófalakhoz szoríthatók és ezen helyzetükben rögzíthetők, mely czélból a nyomóvezetékbe minden tuskószámára külön csapok vagy szelepek vannak iktatva, melyek a nyomóvezetéket a tuskóknak a hajófalakhoz való fekvése pillanatában önműködően elzárják, ahol a zárócsapok beállítására a