32589. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kerék
14. ábra a rugalmas rúd egy más kiviteli alakja. A 15. ábra ezen rúdnak a kerékkeriileten való elrendezését fölülnézetben ábrázolja. A 16. ábra ezen kerék keresztmetszete vázlatos föltüntetésben. (W) jelöli a kereket, melynek kerületén a rugalmas (A) rudak ívalakban vannak elrendezve. A rúdvégek, melyek egyidejűleg az egyes ívek végeit is képezik, egy, a kerékkoszorút körülvevő (D) abroncson vannak megerősítve. A rudaknak az ív tetejét képező középső része adja a kerék futó" fölületét. Az (A) rudak sokféleképen lehetnek a kerék kerületén elrendezve. Mint az 1. és 2. ábrák mutatják, az (A) rudak egymással egyesített (Al, A 2., A3. stb.) csoportokban vagy szakaszokban egymás mögött és a kerékkoszorú fölületével párhuzamosan vaunak elrendezve, mi mellett mindegyik csoport négy rúddal bír, melyek mindegyike ívvé van meghajlítva. Ezen elrendezésnél az egyes csoportok ívei egymáson túlnyúlnak, miáltal az egyes rudak között közök maradnak. Mindegyik csoportnak a (D) abroncson megerősített rúdjai (B) kapcsok segélyével vannak egymással összekötve. A rudakat összekötő (B) kapcsok, az 1. ábrában (C) pontozott vonalakkal jelölt módon, kiugrásokkal láthatók el, hogy a keréknek síkos kövezeten vagy jégen való csúszását elkerüljük. A 3. ábrában föltüntetett kerékrésznél az ívek középső része kissé be van nyomva, úgy hogy a rudakat összekötő (B) kapcsok nem állnak annyira ki és a kerék futófölülete pontosabb köralakot vesz föl. A 4. ábrában rajzolt kiviteli alaknál a rudak hullámos alakkal bírnak, miáltal a kerék csúszását megakadályozzuk és ezenkívül a futófölület rugalmas hatását fokozzuk. A rudakat természetesen közvetlenül a (W) kerék koszorúján is megerősíthetjük, azonban czélszerűbb a rudakat egy külön, a keréktalpat körülvevő (D) abroncson megerősíteni, mely abroncsnak csak oly erősnek kell lennie, hogy a kerék feszítőigénybevételének és a rudak által esetleg reája kifejtett igénybevételeknek ellentálljon. Az abroncsot tehát aránylag vékonyra készítjük és csak azon helyeken erősbítjük, melyeken a rudak hozzáerősíttetnek. A rudaknak az 1—í. ábrákban rajzolt elrendezésénél ezen erősbítéseket (E) keresztbordák képezhetik, melyek a rudak végeinek befogadására szolgálnak. E czélra az (E) bordák (P) lyukakkal bírnak, melyekbe a rudak könnyen becsappannak és melyekben a rudak önrugalmasságuk által tartatnak. Mint a 4. ábrában rajzolt pontozott vonalak mutatják, az (P) lyukak kúpos alakkal bírhatnak, hogy a rúdvégek túlságos előrehaladását megakadályozzuk. Az 5. ábra értelmében az (F) lyukakkal bíró (El) merevítő-bordák a (D) abroncson ferdén vagy átlósan vannak elrendezve, úgy hogy az ívek teteje a kerék körül különböző sugárirányú helyzeteket foglalnak el, miáltal folytonos köralakú futófölületet kapunk. A 6. és 7. ábrabeli elrendezésnél a rugalmas (G) rudak a keréktalphoz képest nem pontosan párhuzamosan vannak elrendezve, hanem a rudak a keréktalphoz képest keresztirányban futnak és szorosan egymás mellett vannak elrendezve, — mint azt a 7. ábra mutatja, — úgy, hogy a rudak egymást oldaligénybevételek ellen kölcsönösen védik, mi mellett egyidejűleg folytonos futófölületet adnak. Ezen elrendezésnél a rúdvégek a (D) abroncs (Dl, Dl) oldalkarimáiban vannak megerősítve. A (D) abroncs súlyát azáltal csökkenthetjük, hogy a (Dl) karimáknak a lyukak között fekvő részeit kivágjuk, miáltal kis (D2) csapágybakokat képezünk, mint azt a 8—12. ábrák mutatják. A rudak átlós elrendezésénél a futó föl iiletnek a talajjal érintkezésbe jövő része, vagy a tulajdonképeni futófölület, görbületet kap, melynek nagysága a rudak nagyobb vagy kisebb hajlításától és a rudaknak a kerékkoszorúhoz képesti helyzetétől függ, mint azt a 7. ábra mutatja. Ezen elrendezés azon előnnyel bír, hogy a kerék futófölületének a talajjal érintkezésben levő része a teher súlyával arányos, úgy mint a lég- és gummiabroncsoknál.