32564. lajstromszámú szabadalom • Távmérő műszer
van ellátva. Végül a (35) födéllapba (36) nyíl van bevésve. A működési mód megvilágítása végett most már áttérünk a 3. ábrára. Az (a) fénysugárt, mely a főműszerbe a (16) hasítékon át behatol, a (8) tükör az (a) beesési szöggel egyenlő szögben veti vissza, illetve a (2) tükörre, a mely tükör viszont a ((3) beesési szöggel egyenlő szögben veti azt vissza. Ennek következtében (22)-tői a (23) nyíláá irányában nézve, meglátjuk azt a pontot, honnan az (a) fénysugár kiindult. Az m n o háromszögben (3. ábra) most már: 4mon-)-4onni = 4oiiia következőleg m o n o n m = o m a 2 2 . ~2~ Mivel azonban 4moa = 4pés4onm = 43L 2 2 tehát 2 Továbbá az o n p háromszögben = ezért o p q m a vagyis o p q=2£o m a 2~ Mivel most már a y szög, mint úgynevezett normálszög egyenlő az o p q szöggel, ennek következtében áll az is, hogy 2.4y = 4oma A két, (2 és 8) tükrök hajlásszöge ennélfogva egyenlő annak a szögnek felével, melyet a tárgyból kiinduló (a n) fénysugár a (22—23) vizurával bezár. Mivel pedig az (5) szegmens és evvel együtt a (8) tükör a (10) csavar segélyével mindaddig beállítható, míg csak az (a) pont képe a (22—23) vizura irányában válik láthatóvá s mivel a (13) mutató a szegmenssel együtt mozog, következőleg a távméréshez szükséges szög mindenkor pontosan meghatározható. A 2. ábrán szemléltetett segédműszerben a tükrök egymáshoz 45° szögben állanak, úgy hogy e műszer segélyével a derékszögeket lehet pontosan meghatározni. A két műszernek távolságok meghatározására, illetőleg mérésére való alkalmazása egy derékszögű háromszög megoldásán alapszik, melynél tudvalevőleg az egyik befogó egyenlő a másik befogónak a szemközt fekvő szög tangensével való szorzatával. Ha ennek következtében a (B C) távolságot (4. ábra) akarjuk megmérni, akkor megszerkesztjük az (A B C) derékszögű háromszöget, melyben a B C = A B. tang. A. E szerint csakis az (A B) alapot kell lemérnünk és (B) pontban egy derékszöget kitűznünk s erre az (A) szöget, illetőleg ennek tangensét meghatároznunk. Az (A B) alapot mérőszalag vagy hasonló segélyével határozzuk meg. A derékszögű (B) szög kitűzése végett a segédnek a 2. ábra szerinti segédműszert kell alkalmaznia. E czélból a mérnöktől, az (A) pontból, a mérőszalag végét kezében tartva, az alap fekvésének megbecsült irányában jobbfelé halad s mikor a szalag ki van feszítve, apró lépésekkel előre-hátra mozdulva, fölkeresi azt a pontot, melyben a mérnöknél, (A)-nál levő főműszernek fehér (19) lécze a segédműszernek (29) tükrén összeesik az ugyanezen tükörlapnak fölső, átlátszó szakaszán át meglátható s a természetben megjelölt (C) ponttal, mely alkalommal a segéd a (B) derékszögnek csúcspontján áll. Az (A) szögnek meghatározását az itt álló mérnök az 1. ábrán bemutatott műszer segélyével eszközli, még pedig oly módon, hogy a (22 és 23) nyílásokon át (C) pont felé viziroz, míg csak e pontot a (2) tükörnek fölső, átlátszó szakaszán keresztül megláthatja. Erre a (10) csavar forgatása révén a most (B) pontban levő segédműszer fehér (32) léczének a (2) tükör alsó szakaszán látható tükörképét pontosan saját (22—23) í vizurájának irányába állítja be. Ekkor a (13) i mutató középvonala megadja a keresett távolságot, mely a fölvett 12, 24, 50 vagy 100 méter hosszú (A B) alapvonalnak megfelel, amennyiben a (14) hasítékok szélén a mutató 12, 24; 50, 100 jelöléseinek átellenben álló osztásvonalak nem magát a lemért szöget, hanem az (A B) alapnak 12, 24, 50 vagy 100 méter hosszúsággal választott mérete és az (A) szög tangense szorzatának kész eredményét adják meg. A távolságok természetesen akár méterekben, akár lépésekben, akár pedig bármely más kívánt
