32556. lajstromszámú szabadalom • Állandó vízszínnel dolgozó gázmérő

ennek normális vízszíne felett torkollik be és a vizet — mely benne a később leírandó módon haj tátik előre — a dob elhelyezésére szolgáló kamarával a (b) falban kiké- , pezett egy vagy több (p) nyíláson közlekedő (o) segédtartályba nyomja, melynek (q) túlfolyató csöve van. Eme gázmérő működési módja a következő : Az (e) mérődob mozgásában résztvevő (f) serlegek folytonosan bizonyos gázmenynyiséget fognak fel, melyet azután pályájuk megfelelő pontján eleresztenek. A gázbuborékok a (g) tölcsérbe jutnak, honnan a (h) vezetéken az (1) térbe mennek, melyet a dob felé eső oldalán a (H) a vízkészlettartály felé eső oldalán pedig a (Hl) magasságú vízoszlop zár el. Minthogy a (Hl) magasság kisebb, mint a (H) magasság, a gáz a (k) cső alsó végén elszáll és az (1) csőbe megy át. Az (n) süveg, — mely az (1) cső serlegalakú torkolatát körülveszi — hydi aulikus ellenállás gyanánt szerepelvén, meggátolja, hogy a gáz az (m) teknőbe jusson. Az (I) csőben fölemelkedő gázbuborékok az előttük levő, dugattyút képező vízcseppeket előre hajtják, ez a víz az (o) tartályba és ebből a dobba folyik. Minthogy a gáz a (k) csőből ennek végén lökésszerűen távozik, az (i) térben a nyomás csökken, ezért a víz az (ml) nyílásokon az (m) teknőbe és innen az (1) csőbe jut, melynek felső torkolata a vízszín felett fekszik, továbbá a (k) csőbe is belép. Minthogy továbbá az (f) serlegek a gázt egyenletesen nyomják az (i) térbe, ebben a nyomás fokozatosan emelkedik, míg a kellő értéket el nem éri, hogy azután a gáz a (k) cső alsó végén ismét az (1) csőbe menjen át és ebben bizonyos vízmennyiséget hajtson előre. A most leírt folyamatok folytonosan ismétlődnek és a vizet állandóan a dob elhelyezésére szolgáló kamarába nyomják, melyből a vízfelesleg a (c) túlfolyatócsövön tér a készlettartályba vissza. Bizonyos esetekben a hydraulikus ellenállást képező teknő el is maradhat, nevezetesen ha a (k) csőbe hirtelen görbületetet kapcsolunk be. Ennek legegyszerűbb foganatosítási alakja a 4. és 5. ábrán látható, hol az (i) térhez vezető (k) cső a folyadék fenekéig ér és egy függélyes (kl) fúvószájban végződik, mely a süvegen végződő (1) csőbe nyúlik. Eme süveg feladata az, hogy a gázbuborékok felfogását megkönnyítse, egyben pedig a folyadék átáramlását gátló ellenállást képezzen. Az (1) cső másik (12) vége a mérő dob elhelyezésére szolgáló kamarában levő víz szintje fölé nyúlik. A gázbuborékokat ismét a dob falára szerelt serlegek fogják fel, azok a (k) csőben emelkednek fel és az (i) térben gyűlnek össze. Mikor az (i) térben a gázmennyiség nő, a vizet — mely a (kl) fúvószájon át a (k) csőbe jutott — részben kiszorítja, végül pedig a (k) cső könyökében és az (1) csőben föllépő ellenállást is legyőzi, mely pillanatban a gáz egy része az (1) csövön át elszáll és a csőben levő vizet az (12) nyíláson a dob elhelyezésére szolgáló kamarába nyomja. SZABADALMI IGÉNY. Állandó vizszínnel dolgozó gázmérő, azáltal jellemezve, hogy a mérődob homlokfölületén (f) serlegek vannak kiképezve, melyek a dob minden fordulatánál bizonyos gázmennyiséget fognak föl és vezetnek a vízkészlettartállyal kapcsolt (i) térbe, jellemezve továbbá ezt a teret a dob elhelyezésére szolgáló, túlfolyatócsővel ellátott kamarával összekötő, injektorszerű (k 1) csővezeték által, melyen a víz eme kamarába jut, amint a gáz nyomása az ellenállás legyőzésére elégséges lesz és melybe a gáz összegyűlése közben újabb vízmennyiség áramlik be. (t rajzlap melléklettel.; PA1XA8 BÉS2VÉNYTÁJÍ8ASÁG NYOMDÁJA BUDAPESTEN-