32518. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémszulfidoknak érczeiből való kiválasztására

Megjelent 1905. évi április hó 3-án. MAGY SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 32518. szám. XII/d. OSZTÁLY. Eljárás fémsulfidoknak érczeikből való kiválasztására. POTTER CHARLES VINCENT MÉRNÖK HIGHTON BALWYNBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1904 szeptember hó 4-ike. Jelen találmány szerint a porrázuzott nyers érczet, érczhulladékokat vagy iszapot alkalmas edéuybe tesszük, mely valamely alkalmas sav (előnyösen kénsav) egy tiz százalékos vizes oldalát tartalmazza. Az oldat erőssége az említett határok között a kezelendő kénércz minőségétől és természetétől függ. A savanyított oldat használatánál először csupán egy százalékos sav-oldatot használunk és miután ezen oldatot az edényben levő és finom porrá zúzott ércczel összekevertük, az edény fenekét közvetlenül vagy gőzfúvóka segélyével hevítjük, avagy lehet az ilyen oldatot már hevített állapotban fölönteni és hőmérsékletét ilyen forró állapotban megtartani. Miután a keverék meleg lett, az oldat erősségét fokozatosan növeljük mindaddig, míg a szükséges erősséget, többnyire mintegy két és fél százalékot, el nem értük, amit az oldatnak a kezelendő anyagra gyakorolt hatásából állapíthatunk meg. Midőn az edényben levő oldat és egyéb tartalom hőmérséklete emelkedik, gáz-buborékok keletkeznek, melyek a fémsúlfidokhoz tapadnak, fölemelkednek és az oldat fölületén összegyülemlenek, honnan leszedhetők, vagy önműködően és folytonosan egy külön tartályba vezethetők avagy egy külön fölfogó edénybe önműködően lefolyathatók míg az edény fenekén a kőzet marad vissza, melyet vagy eltávolítunk, vagy mechanikus eszközök segélyével kiemelünk. A savanyított oldatot félre tehetjük és újból fölhasználhatjuk azáltal, hogy időnként kevés savat öntünk hozzá, amikor valamely érczen mutatkozó hatásból látjuk meg azt, hogy ilyen savadagolást kiván-e az oldat. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy a legjobb és legtökéletesebb hatás 110° C. melletti vagy a forrpont alatti hőmérsékletnél érhető el, mely hőmérsékletre a savat melegítenünk és azon megtartauuuk kell. Jelen eljáráshoz bármely sav, de különösen a kénsav előnyös, olcsóságánál, megfelelő voltánál és azon oknál fogva, mert melléktermék gyanánt kapjuk. Az elkülönítő hatást növelhetjük az oldatnak sűrűsbítése által, ami a használt sav sójának hozzáadagolása által történhetik. Természetes, hogy az oldat ismét alkalmazása által annak sűrűsége növekszik, úgy hogy ilyenkor semmiféle adagolás nem ajánlatos. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a fönti eljárás nem föloldási eljárás, mert a sulfidoknak csak igen csekély, alig számbavehető százaléka oldódik ki, t. i. amennyi épen elegendő arra, hogy gázbuborékok keletkezze-