32510. lajstromszámú szabadalom • Berendezés váltakozó áramok feszültségének fokozatos módosítására

következtében a munkaáramkörbe szolgáltatott feszültség fokozatosan nagyobbodik. A 2. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál a kétcsévéjű (20) transzformátor van alkalmazva, melynek szekundér tekercselésének bizonyos hossza a (21 22 2324 és 25) leágazások segélyével több részre van fölosztva. A (26) spirális itt oly tengelyhosszal bír, hogy két szomszédos leágazás (39) keféi azzal egyidejűleg érintkezhetnek. A (24) és (25) leágazásokkal a (27) cséve van összekötve, mely a (26) spirálissal egy és ugyanazon (28) vasmagon van elrendezve és mely primér csévéjét alkotja oly transzformátornak, melynek szekundér csévéje a spirális által képeztetik. A (20) transzformátornak a (24) és (25) leágazásai között lévő (271) tekercselése, mely egy, a (27) csévét árammal tápláló segédtranszformátort alkot, a (20) főtranszformátor szekundér főtekercselésétől elektromosan függetlenül is lehet elrendezve. A mint a spirálist forgatjuk és hoszszában eltoljuk, az általa képezett szekundér tekercs tekerületei az érintkezési pontok változása közben a többi (39) kefékkel hozatnak érintkezésbe oly módon, a mint az 1. ábrára vonatkozólag leírtuk. Ezen foganatosítási alaknál az ellenállás és indukció által okozott feszültségcsökkenést a spirálisnak valamely (39) kefe és a (13) gyűrű között lévő részében az által ellensúlyozhatjuk, hogy a (27) primér csévét akként szerkesztjük meg és méretezzük, hogy a (26) szekundér tekercselésnek tekerületenkénti feszültsége kissé nagyobb legyen a főfeszültségre a kívánt ellenhatást gyakoroló feszültség értékénél. Az 1. ábrában föltüntetett berendezést természetesen szintén alkalmazhatjuk a kétcsévéjű transzformátorral kapcsolatban. A 3—5. ábrákban föltüntetett foganatosításnál a lamellás (11) mag a csévés transzformátoroknál szokásos kettős négyszögű alakkal bír és két vége a (29) véglemezek közé van fogva. Ezen (29) véglemezekhez a (30) lemezek vannak erősítve, melyek segélyével a vasmag és a csévék a (31) vezetékrudakon eltolhatók. A (12) spirális a fából vagy más, nem vezető anyagból készült (32) hengeren (3. ábra) van elrendezve, mely henger a vasmagnak (33) része (4. ábra) körül forgatható. A henger forgatására a (34) kerékáttétel és a (35) elektromotor szolgál, mely hajtó szerkezet helyett azonban tetszőlegas más hajtó szerkezet alkalmazható. A kerékáttétel egyik (37) kerekének (36) tengelye (4. ábra) csavarmenetekkel van ellátva és egy rögzített (38) részbe van becsavarolva. A (36) tengely csavarmeneteinek emelkedése olyan, hogy a vasmagnak eltolódása a spirálisnak egy fordulata közben egyenlő legyen a spirális meneteinek emelkedésével. Az (1) transzformátortekercs (1. ábra) leágazásai a rögzített (39) kefékkel (4. ábra) vannak összekötve, melyekkel a spirális fokozatosan érintkezésbe jön, midőn a leírt módon forgásba hozatik. A (13) gyűrű valamivel kisebb külső átmérővel bír, mint a (12) spirális és (14) megszakítása szigetelő anyaggal van kitöltve, hogy sima, folytonos fölület létesíttessék. Ezen gyűrűhez a (15) és (16) kefék illeszkednek, melyek a vasmagra lévén szerelve, ezzel együtt mozognak és melyek közül a (15) kefe a (17) fojtó cséve egyik végével, a (16) kefe pedig a (18) fojtó cséve egyik végével van összekötve, míg ezen csévék másik vége a leírt módon a munkavezetékkel van összekötve. A (35) motor áramkörébe a (40) kikapcsolok vannak igtatva, melyek a vasmag pályájának mindegyik végén vannak elrendezve (4. ábra) oly módon, hogy egyike vagy másika a vasmag által önműködően megnyittatik, midőn ez pályájának megfelelő végére jut; ez által a mótor megállíttatik, úgy hogy a mozgatott részek szintén nyugalomba jönnek. Mindegyik kikapcsoló két (41) és (42) kontaktusrúgóból áll, melyek egymással rendesen érintkeznek és csak akkor választatnak szét, midőn a végső állásba érkező mozgatott részek a (41) kontaktusrúgóra nyomást gyakorolnak. Ha kétcsévéjű transzformátor alkalmaztatik, mint a 2. ábrában, akkor a (27) csévét akként rendezzük el, hogy ez a (12)