32507. lajstromszámú szabadalom • Gép mindig egy irányban folyó elektromos áramok létesítésére

— 3 — és az intenzitás akkor éri el maximumát, midőn az «E'» elektromótorikus erő zérussá válik, ha eltekintünk a gép áramkörében és a szikrapályán az ezt megelőző fejtő csévében, valamint a fegyverzetnek szóban forgó, szintén bizonyos önindukczióval bíró áramkörében veszendőbe menő energiától. Ha a (tl) pontban (4. ábra) az ordinátát meghúzzuk, akkor a schraffozott (S'l) terűlet szükségképpen kisebb lesz a 3. ábrának (Sl) területénél. Keressünk az abscissák tengelyén olyan (t2) pontot, melynek ordinátája oly (S'2) beschraffozott terűletet határol, mely egyenlő az (S'l) terűlettel. Ezen (t2) pont szükségképpen a 4. ábrában a (Tl) és (T2) pontok közé fog esni. A valóságban az (E'j görbe által ezen ordináták között határolt terűlet nagyobb lesz, mint a 3. ábrának (S2) területe és még annál inkább nagyobb lesz, mint az (S'l) terű let. Tehát a «T1» és «T2» időköznek valamely «t2» pillanatára nézve fp S E' dt = o. XI Vagy, ha «l»-el a közös visszavezeték és a szóban forgó szikrapályának (29) golyója közötti áramkör önindukczióját jelöljük és «I»-vel az áramkörön átfolyó áram intensitását, akkor minden pillanatra nézve, amíg a fényív fönnáll: E=>§ dt ahonnan fp S — Edt = 1 (It2—It1) = o, Ti 1 tehát: It2 = Itl = 0, mivel a (tl) pillanat előtt a fényív nem létezett. Az «I» intenzitás tehát a (t2) pillanatban szükségképpen zérussá válik. A jelenség korábban következnék be, ha a fegyverzetnek szóban forgó áramkörében és a szikrapályában az energiaveszteség nem volna j zérus. Amíg a gép által létesített elektromotorikus erő negatív, az «E'» feszültség a j szikrapálya golyói között mindig kisebb I marad az áthidalás létesítésére szükséges «H» feszültségnél. A szikra átesapása tehát csak akkor következhetik be, ha az elektromótorikus erő positivvá nem válik. Tehát a két egymást követő átcsapás közötti időköz egyenlő az elektromótorikus erő periódusának tartalmával. A fegyverzetnek mindegyik áramköre a (21) kocdensatorba ugyanoly irányú töltő áramokat fog küldeni. Egy periódus tartama alatt a kondenzátor eszerint három megegyező és szabályosan eltolt áramimpulsust fog kapni, Minél jobban növeljük a fegyverzet áramköreinek számát, annál folytonosabbakká válnak a kondenzátort töltő áramok és annál kisebbre szabhatjuk annak kapaczitását. Az előzőkben föltételeztük, hogy a fegyverzet áramkörei által szolgáltatott áramok csapnak át a szikrapályákon. Minthogy ezek igen nagy feszültséggel bírnak, azért ezen áramkörök szigetelésére vonatkozólag nehézségek merülnek föl. Lehet azonban ezen áramokat transformatorok primar tekercsébe vezetni és a sekundár tekercseléseket a közös (13) visszavezeték és a három szikrapálya (29) golyói közé igtatni,' amint ez az 5. ábrában föl van tüntetve. Ezen ábrában a fegyverzetnek három áramköre (10, 11, 12-vel, a transformatorok primar tekercselései (22, 23, 24)-el és annak sekundár tekercselései (25, 26, 27)-el vannak jelölve. A többi számok ugyanazon részeket jelölik, mint a 2. ábrában. A «h» feszültség csökkentése maga után vonja a 4. ábrában az (S'l) terűlet csökkenését. Ez utóbbi azonban maximumát éri el a (3. ábra (Sl) területével, mely viszont állandóan növekedik, ha a gép térmágnesének gerjesztése állandóan növekedik. Minthogy a «h» feszültségnek mindig kisebbnek kell lennie a gép által gerjesztett elektromótorikus erőnek «Em» maximaj lis értékéhez képest, azért az (S'l) terűlet ! legkisebb értéke annál inkább megközelíti az (Sl) terűlet legkisebb értékét, minél me! redekebben emelkedik az (E) görbe a posi-I tiv maximum felé.